Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Fodor Miklós: Volt-e itt az úr?
A felnőtt vagy érett lét isteni eredetű (természeti) sürgetés és (társadalmi) hívás eredményeként éri el az arra elkészült gyermeket. A felnőtt a teremtmény legnagyobb feladatára hívatik: életével (érzelmeivel, gondolataival, tetteivel stb.) meg kell idéznie az isteni hatalmat és törvényt. Amiként a gyermeknek a gólyát. A felnőtté váló gyermeknek bele kell szoknia a közösségért - szűkebben a következő nemzedékért - viselt felelősség (és felelősségre vonhatóság) állapotába. Övé a kezdeményezés, a kérdezés, a számonkérés, a vadászat és az átlényegítés joga és feladata. A felnőtté váló gyermek 180 fokot fordul. El kell hagynia gyermekkori társait, mert azok a felelősség érzete nélkül egészen másként gondolkodnak. A gyermeknek buli eldobni a játszótéren a kólás flakont, míg a felnőttnek gond. A gyermeknek buli szétrúgni focizás közben a garázsajtót, míg a felnőttnek gond, stb. A gyermekek lázadnak és jogot követelnek, a felnőttek azonban vonakodnak jogot adni mindaddig, amíg a gyermek bizonyosan át nem lépett az ó' táborukba. A gyermek- és felnőttiét közötti szembenállás, mint két frontvonal rajzolódik ki, hiszen mindkét létmód a hozzá hasonlóval érti meg magát, vele tud együtt játszani és dolgozni. Nem lehet senki sem felnőttként gyermek, illetve gyermekként felnőtt. Vagy-vagy. A két létezési módnak - mintha ellenfelek volnának - el kell különülnie egymástól ahhoz, hogy egyik se sérüljön. Ámde mindkét oldalnak az a vágya és érdeke, hogy a gyermek felnőtté váljon. Ez az összekötő elem az elkülönülés ellenében. A kultúra e gyermekek által kezdeményezett, felnőttek által megformált és rögzített részének - dalok, mesék, mondókák, rítusok - az a legfőbb feladata, hogy ezt a gyökeres átalakulást, mint érzelem- és képzeletgazdag drámát a maga legkülönfélébb variációiban a gyermekek elé tárja, hogy a legkülönfélébb életkorok, alkatok, társadalmi helyzetek, mély vágyak felől érkező gyermeki lények lehetőleg mindegyike ráérezzen az éppen neki való történetre, s az a személyiségébe épülhessen. Amikor a gyermek a nemi érettség állapotába jut, úgy érzi, mintha valamilyen megfoghatatlan hatalom kiemelte volna a többiek közül. Ez a megfoghatatlan hatalom uralkodik felette, meghatározza további életét. A játék során felbukkanó ismeretlen természetű és eredetű úr, értelmezésünk szerint, maga az emberteremtő ige (genetikai program a kultúra tudása fényében), mely az emberi természetet az életidő menete szerint formálja. A gyermekek által megidézett gólya - a felnőttiét megjelenítője - egyúttal ezen hatalom jelenlétének lesz (mintegy utólagos) jelzője. 10. A szent háttér. Minden gyermekjáték, mely fennmarad a történelmi elhasználódás ellenszelében, hordoz valamit abból az ősi történetből, mely a világ történetét, az élet történetét, illetve az ember történetét meséli el. Ezt az eredeti történetet, mivel minden fennmaradó történetet megalapoz, szent történetnek nevezzük. A szentség így a kulturális teremtődésnek, fennmaradásnak és átalakulásnak egyaránt forrása. Esetünkben a szent háttér két életjelenetet rejt: 1.) a békára vadászó gólya, és a 2.) termékennyé vált leányt beavató férfi jelenetét avagy drámáját. Mindkét jelenet szerveződése hármasságot mutat: a) a kezdeményező, b) az elszenvedő, c) közöttük feszül maga a sorsalakító cselekmény. Ezek az életjelenetek azonban nem önmaguk512
