Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 6. szám - Fodor Miklós: Volt-e itt az úr?

gólya felé való „menekülése”. De miért nevezzük a gólya felé való haladást menekülésnek? Hiszen menekülni nem szoktunk az elől, amire vágyunk... Kivéve, ha a vágy beteljesülése veszélyeket rejt. Felnőtté válni: ez veszélyes vágy. Hiszen a gyermek megszokta, hogy vigyáznak rá - ettől fogva azonban rengeteg figyelmi erőt kell arra fordítania, hogy önállóan tudjon mozogni a világban.

A gólya vágyát is kétértékű (ambivalens) vágyként kell értelmeznünk, hiszen egyrészt elkapja, megragadja áldozatát - ezt a létfenntartás bekebelező és a hatalomkiterjesztés támadó ösztöneként értelmezzük -, másrészt át is változtatja gólyává, azaz magasabb létszintre és társadalmi rangra emeli. Míg az első - felszíni - összetevő: vadászat, addig a második - belső - összetevő: varázslat. Ezért nevezzük a gólyaszerű tevékenységet varázsvadászatnak. Úgy is leírhatjuk e jelenséget, hogy a gólya egyéni vágyai szerint vadászik, de a játék (az élet) mélyebb értelme szerint varázsol.

8. Az elkapott béka gólyává változik. Ezt a szerepváltást az jelzi, hogy a békát idéző gyermek felemelkedik guggoló testtartásából, és féllábra áll. Most máikét gólya van. Az elismételt párbeszéd után immár ketten indulnak támadásba a békasereg ellen. A gólyák száma a kettes szám hatványai szerint növekszik, mert egy gólya csak egy békát foghat el. Végül nem marad több béka, s ekkor a játék kezdődik élőiről. Azaz, az immár gólyaszerepben lévő gyermekek egy kivételével visszaváltoznak békává.

Az összes békát elfogják, ez azt jelenti, hogy ez a drámai átváltozás mindenkit elér: mindenkire vonatkozó léttörvény.

9. Összefoglalva az eddigieket azt mondhatjuk:

1. a) Amiként az első gólyaszerepre kiválasztatik a gyermek,

b) azonképpen az úr (kiválasztja és) elviszi a Zsófikat és katikat,

c) szintúgy a varázsvadász gólya sorra (kiválasztja és) elkapja az át- lényegülés veszélyes vágyát lelkűkben hordozó békákat.

2. a) Amiként a gyermekek „átváltoznak” a játék szereplőivé (megidézvén a gólyát, a békát és ádáz harcukat), azaz belépnek a kulturális téridőbe,

b) azonképpen ragadja egy másik (egyéniséget és nemet előhívó, ismeretlen) világba az úr Zsófit és Katit,

c) szintúgy a varázsvadász gólya gólyává változtatja az összes békát, szerepüket (és mozgásuk irányát) éppen ellentétesbe fordítva.

3. Ez az átlényegülési folyamat, a két (gyermeki és felnőtt) létállapot közötti átmeneti térben zajlik, mint harcias összecsapás, támadás és menekülés, öröm és elkeseredés, majd az új szerep izgalma.

A gólyalétet első szinten a felnőttléttel azonosítjuk, a békalétet a gyermekléttel. A gyermeklétből a felnőttlétbe való átlépést kiválasztásnak értelmezzük: kiválasztott az, aki felnőtt létet él. A felnőttiét egyik központi, létszervező fogalma a gond és az ebből következő gondoskodás és vigyázás. A létmód- és létrangváltás során ebbe a gyökeres átalakulásba kell a gyermeknek beavatódnia. Szigorúan véve a kiválasztás isteni kiválasztást jelent, bármiként történjen is meg ez az emberrel. Az isteni kiválasztás pedig azt jelenti, hogy az embert isteni szerepbe és isteni feladatra hívják. A felnőttiéibe hívás a kultúra szempontjából pontosan ezt jelenti: a gyermek váljon a kultúrát megalapozó és fenntartó isteni eredetű tudás képviselőjévé és továbbadójává.

511