Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Fodor Miklós: Volt-e itt az úr?
szerint ebben érzelmi kétértékűség fejeződik ki: egyrészt nyilvánvalóan fájdalmas elveszíteni valakit, akivel együtt voltunk hosszú éveken át, akit megszoktunk, aki játékainkban részes volt, akár szerettük, akár nem, ilyenkor megrendül a világ, amelyben éltünk. Másrészt viszont a gyermekek, e békaszerű létezők, lehetséges zsófik és katik, emberlétük alapjaiból fűti őket a vágy, hogy egyéniséggé és termékennyé váljanak, hogy a közösség középpontjába kerüljenek, s ha már a küszöbön állnak, talán ezt érzik magukban: ,A fene essen belétek, hogy nem engem választott az úr!” (értsd: „hogy még ki tudja meddig gyermeknek kell maradjak, holott én már...”) Ezt támasztja alá, hogy az ő sírásuk „csak”: Békák: ...szentiványi kutykurutty. Békazene, ami lehet éppenséggel nevetés, fecsegés vagy kiabálás is. Egy korábban nyitva hagyott kérdésre, hogy tudniillik a két kiválasztott visszatérhet-e korábbi létmódjába, értelmezésünk logikája szerint az a válasz adódik, hogy nem. A siratás végleges változást jelez. Igazándiból sírásra nem is a békáknak van okuk, hanem a két leánynak. Amennyiben a sírás érzelmi és testi jelenségét nem értékvesztés hatásaként, hanem feszültséglevezetésként értjük, nyilvánvaló, hogy a legnagyobb feszültséget ők élik át. Egyrészt azért, mert koruk szerint az elválás küszöbére értek, amiből az következik, hogy bennük leghőbb a várakozás. Másrészt azért, mert - ellentétben a békákkal - őket tényleg elviszi az úr, aki ismeretlen. Az úr és ismeretlensége azt jelenti, hogy ettől fogva más törvény vonatkozik rájuk (uralkodik rajtuk), mások lesznek a vágyaik, a lehetőségeik, másféle tapasztalatok állnak előttük, másként fognak nézni rájuk a férfiak (és mást is tesznek velük), de másként az érett nők is, hiszen vetélytársaikká lettek, más elvárások, jogok és kötelességek mentén kell újjászervezniük életüket. Ami eddig játék volt csupán (beavató felkészülés), az mostantól maga a széles lehetőségeket táró, de nagy felelősséggel is kötöző élet, melynek élesebb kontúrjai közepette nagyobbat is lehet bukni... Most pedig következzék a játék mozgalmas részének értelmező leírása. 7. A gyermekek szervezett beszéde megszűnik. Előtérbe kerülnek az indulatok és az érzelmek. Elsősorban pedig az izgalmas hőfok. Egyértelműen ez a rész a játék lényege, a párbeszéd Zsófi és Kati drámáját felidézve ezt készítette elő. A beszéd (a szent történet) a cselekvés (a tényleges beavatás) előkészítője - e tétel a kulturális tudás alaptételeként szervezi a játék egészét. A gólya elindul a békák felé. Célja, hogy valamelyik békát elkapja. A gólya szerepét játszó gyermek tehát egyben vadász szerepet is játszik. A vadász szerep szintén felüliétet jelent, hasonlóképpen az eddigi mítoszismerő, kérdező, számonkérő szerepekkel. A vadász szerep illetve vadásziét lényege szerint azt jelenti, hogy egy lény egy másik lényt hatalma alá akar kanya- rítani. Ajáték ezen részének középpontjában az elkapás áll. Vajon kit sikerül elkapnia a gólyának? A békák a gólya felé menekülnek. Ez magyarázatra szorul. Eddigi értelmezésünk szerint a békák békaszerű, azaz gyermeki - egyéniségükben és nemükben kifejletlen - lényeket jelentenek. Mivel azonban lényük lényegébe van írva az emberteremtő ige kibontakozási folyamata, ennek hatása mint vágy jelentkezik érzéseikben és tudatukban. Ajáték nyelvén megfogalmazva ez azt jelenti: a békák gólyák akarnak lenni. Ezt fejezi ki a békák 510
