Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Fodor Miklós: Volt-e itt az úr?
rangja van, mint a békáknak, bárki is legyen az úr, bárkik is legyenek a békák. Ebben a játékon belüli, előzetesen lezajlott (preegzisztens) drámában ugyanazt a két fogalmat fedezzük fel, mint amit a játék kezdetekor: kiválasztás és kiemelés. Kezdenek kirajzolódni azok a párhuzamok, melyek a játék három létszintje között vonhatók. A három létszint a következő: 1. a játék megalkotása a mindennapi teendőktől elkerítve, 2. a játék során szavakkal megidézett dráma, 3. a tettekkel eljátszott játék. Gólya: Kit? Békák: Zsófit és Katit. A két kiválasztott béka néven neveztetik. A békasereget sokaságként (élet- és ösztöndús tenyészetként) határoztuk meg. A sokaság esetében nem számít a név, ami mindig az egyedi lényt jelöli. Nem számít az egyéniség sajátosjelleme és sorsa, a sokaság egységként együtt mozog és viszonyul. Azzal, hogy a két béka nevet kapott, egyéniséggé vált. A névadással együtt a nemük is meghatározódott. Az életút fordulói közül ezt a pillanatot a női termékennyé válás pillanatával azonosítjuk. A tömegben a nem sem érdekes. A néven neveztetés továbbá azt is jelenti, hogy a közfigyelem reflektorfényébe kerültek, akár jó, akár rossz sorsuk miatt. Reflektorfénybe vagy egyszerűen csak fénybe kerülni, megvilágítódni, ez azt jelenti, hogy a kiválasztó hatalom meglátta őket (szemének sugarait reájuk vetette), s a soka- dalom számára megvilágította. A sokaság figyelmének irányítása valamilyen céllal történik, a cél befolyásolás: a kulturális tudásba való gyengéd beavatás (szocializáció). A történet, amit a békák sokadalma hús-vér valóságként tapasztal, számukra való példázattá (művészetté, rítussá) válik a gólyabéka párbeszéd során. Hiszen e párbeszéd az eredeti életjelenet (életdráma) megismétlése a képzeletben. A második megismétlés a dráma szavak nélküli eljátszása lesz. Amennyiben a történetet példázatként értik a befogadók - akik 1.) tanúi voltak, 2.) képzeletükben felidézték, 3.) eljátszották, (4.) majdan át is élik!) -, e példázat a női termékennyé válás érzelmi/in- dulati viszonyairól, sorsalakító hatásáról, családi, közösségi és létrangbéli következményeiről szól, ebbe avatja be a résztvevőket a maga gyengéd, észrevétlen eszközeivel. Gólya: Sirattátok-e? Békák: Si-rat-tuk. Gólya: Hogyan? Békák: így, úgy, amúgy... A sírás valamilyen érték elvesztésére utal. Amit elveszítünk, azt elsiratjuk. A fenti párbeszédből bizonyosan csak annyi derül ki, hogy két kis béka kivált társai közül, nevet, azaz egyéniséget és nemet kapott - az élet természetes folyása szerint eljött érettük az idő —, odahagyták eddigi társaikat, és egy másféle világba (létmódba, létrangba) helyeződtek. Úgy tűnik, a sira- tásra vonatkozó kérdésnél a gólya nem pusztán érdeklődik, hanem számon is kér (a számonkérés joga társadalmilag magasabb rangot jelez). Mintha kételkedne abban, hogy a békák elsiratták Zsófit és Katit. Mintha ezért kérné, mutassák is meg neki, s azzal, hogy eljátsszák, egyben pótolják is az - esetleg - elmaradt tényleges siratást. A békák viszont mintha hun- cutkodnának. Jgy, úgy, amúgy” siratják elvesztett társaikat. Értelmezésem 509
