Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Fodor Miklós: Volt-e itt az úr?
FODOR MIKLÓS Volt-e itt az úr? AZ ÉRETTÉ VÁLÁS DRÁMÁJA EGY GYERMEKJÁTÉKBAN Értelmezésünk megszokott módszerét alkalmazva a gyermekjátékot úgy írjuk le, hogy a megítélésünk szerinti legkisebb részekre bontjuk, majd e részeket külön-külön értelmezzük. Értelmezésünket addig folytatjuk, amíg alapvető, azaz kultúraalapító illetve életsorsalakító elgondolásokra, érzelmekre, cselekedetekre vagy történetekre nem lelünk. Harmadik lépésben pedig kísérletet teszünk arra, hogy ezen alap viszonyulásokat a játék értelme szerint egységbe szőjük. 1. Kiválasztás. Egy gyermek kiválasztatik a sok közül. Elkülönül a többiektől. O más, a többi viszont egyforma lesz. Létrejön a sokaság és az egyén kettőssége a játék egységén belül. Sokaság és egyén között éppen az teremt feszültséget, hogy egységen belüli kettősséget alkotnak. A kiválasztás ebben a játékban kiemelést jelent. A kiválasztott gyermek szerepe nemcsak más, hanem magasabb szintű is. A kiválasztottság tehát öröm a kiemelt számára, irigység a többieknek. A kiválasztott gyermek - szerepe miatt — a többiek vágyának tárgya: ők is szeretnének kiválasztottak lenni. 2. Akiválasztott gyermek szerepe szerint gólya lesz, míg a többieknek békaszerep jut. Azt a lelki folyamatot, melynek révén a gyermekek valamilyen szerepbe lépnek, megidézésnek, megjelenítésnek vagy egyszerűen eljátszásnak nevezzük. A gyermekek azzal, hogy megidézik a gólyát illetve a békát, itt és most önmaguk gyönyörűségére megalkotják a játékot. A játékot, amit ismernek, mert megtanulták, aminek csak rá jellemző, szigorúan szabályozott és a mindennapok átlagához képest sűrített menete, története, drámája van. A játék a magyar (népi-közösségi) kultúra része, megtanítása hagyományozás, értelme, hogy a gyermek a saját kultúrájának rendje szerint avatódjon be az emberiét életlehetőségeibe. 3. A gólyát játszó gyermek féllábra áll, míg a békát megidézők leguggolnak. Ezek a sajátos testhelyzetek a szerep megjelenítését szolgálják. E megjelenítés révén válik látvánnyá az az iménti állításunk, hogy a kiválasztott gyermek (a gólyát játszó) ki- és felemeltetik. Hiszen a guggoló felnéz az állóra. Mint majd látni fogjuk, a kiemelt szerepbe került gyermek a játék szabályai szerint kezdeményez, vadászik a többiekre (menekülni kell előle), a (varázs)vadászat révén gólyává változtatja őket. Egyszóval hatalmat kap. Féllábra állni és guggolni, majd ilyen testtartásban közlekedni egyaránt feladatot jelent a gyermekek számára. A feladat itt, és egyébként is azt jelenti, hogy megerőltetjük magunkat kilépvén természetes (így hát legkényelmesebb) helyzetünkből valamilyen vonzó vagy kényszerű cél érdekében. Jelen 507
