Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Fodor Miklós: Volt-e itt az úr?
esetben a vonzó cél a játék maga, pontosabban: részt venni/kapni a játék feszültségéből és drámai lefolyásából. Belépni a sűrűbb lét kapuján. 4. A gyermekek egymással szemben helyezkednek el. Szerepük szerint elkülönülnek. Egyik oldalon a gólya, másikon a békák. Közöttük a tér (a köztes tér vagy küzdőtér): 5-10 méter. Bár a játék során egymás helyeit váltogatják, gólya békával egy helyen nem lehet. A gólyát és a békát kétféle létmódnak értelmezzük: gólya- illetve békaszerű létezési módnak. Valaki tehát vagy gólyaszerű vagy békaszerű létmódban van, békaként nem lehet a gólyák között. Vagy-vagy. Már maga a szembenállás térbeli alakzata feszültséget, azaz egymással szembeszegülő érdekeket sejtet. 5. Az így szemben álló gólya és békák egy rövid párbeszédet folytatnak. A párbeszéd nem szimmetrikus: a gólya csak kérdez (felülről), a békák csak válaszolnak (alulról). A párbeszéd egy korábban megtörtént drámai eseményről szól. A gólya abban a szerepben van, aki tud egy bizonyos történetről, arról is tud, hogy ez az éppen itt jelenlévő békákkal megtörténhet, de azt már nem tudja, hogy valóban megtörtént-e. A gólyalétmódban levő (tapasztalatból) tudja azt, amit a békalétmódban élők ténylegesen itt és most megéltek. Megtörtént-e már az, aminek meg kell történnie? - lényegében ezt kérdezi a gólya. De vajon miért akarja ezt tudni? Puszta kíváncsiságból? Vagy mert aggódik a békák sorsáért, vagy inkább csak izgul értük? Mint idősebb testvér kérdezi az ifjabbat? (Na milyen volt az első éjszaka?) 6. Vizsgáljuk most meg az eljátszódó párbeszédet, s lássuk, milyen dráma esett meg a közelmúltban (tulajdonképpen a mindigtartó, létalapozó „ősidőben”)! Gólya: Volt-e itt az úr? Békák: Volt. Nem derül ki, miféle úrról van szó. Ez tehát rejtély. Annyi derül csak ki, hogy van egy bizonyos valaki, aki felül áll. (Aki a jogot, a hatalmat, az erőt, a tudást birtokolja.) Nemcsak létezik ez a valaki, hanem itt és most meg is jelent. Ennek tanúi a békák. Gólya: Vitt-e valakit? Békák: Vitt. Kezd kibontakozni a drámai történet. A gólya kérdéséből megintcsak azt tudjuk meg, hogy ennek az úrnak szokása elvinni valakit. A kérdés éppen a jelen helyzetre vonatkozik. A békák válaszából pedig azt tudjuk meg, hogy a gólya által ismert szokás nemrég ténylegesen megtörtént. Potencialitás és aktualitás, azaz lehetőség és bekövetkezés drámáját éljük át. Ebből pedig megértjük, hogy most van az az élethelyzet, amikor bekövetkezik valamilyen jelentős esemény, amit sorsalakítónak nevezünk. A szent történet (mítosz) élettörténetté vált: a neki megfelelő helyzetben a mennyei (a kultúra által égbe írt) tudás betört az életbe. Az úr elvitt valakit. Ettől lehetett tartani vagy erre lehetett szorongva vágyakozni, esetleg rettegni tőle. Rejtély marad azonban, hogy mi történik azzal, akit elvisz az úr, miért pont őt választotta ki, mi célból/okból vitte el, hova vitte, ott mit csinál vele... Arra a kérdésre, hogy vajon visszatérhet-e, a párbeszéd végén kapunk választ. Azt a tettet, hogy az úr valakit elvitt, úgy értjük, hogy föntről (végső soron az emberteremtő ige felől) lenyúlt érte és magához vette. Ezt a tettet kiválasztásnak és kiemelésnek értelmezzük, tekintettel arra, hogy az úrnak magasabb 508
