Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - Írottkő Stúdió

ÍROTTKŐ STÚDIÓ

III

ROBERT MLINAREC

Egy nyugtalan álom krónikája

Olyan életet élt, amiről mások csak álmodtak.

Ulug-bek, Csillagtáblák, 15.

Nehezen ébredt. Pontosabban szólva, iszonyodott a felkelésektó'l.

Öt éves korában kezdődött minden. Kumar, Rantranar Singh - nyolc kölyök szerető apja - egyedüli fia és legfiatalabb gyermeke volt. Békés körülmények között nőtt fel Bombay elővárosának egyik zsákutcájában. Nem sejtette, hogy szomszédjukban ugyanekkor született s fürdött meg az éjféli holdfényben Saleem Sinai is. Reggel, amikor a Nap még nem perzselt, és gyengéd szellő fújdogált az óceán felől, az anya és a két legidősebb lány elment a vásárba zöldséget és fűszereket árulni. A kis Kumar Jázmin nagynénjével és a lánytestvéreivel egy kis árnyékos kertben üldögélt, az idős apa, a nyugdíjba vonult postás meséit hallgatták. Rantranar nyugodtan és lassan beszélt, majdhogynem monoton hangon, csak időnként szakította meg meséjét, hogy felfrissítse torkát mentateával. Szavaival új világokat nyitott meg a gyermekek előtt. Olyan kérdéseket tett fel magának, melyekre nem tudta a választ, vagy legalábbis nem mondta ki hangosan őket, és olyan rokonok életéről mesélt, kikről a gyermekek csak itt hallottak. Kumar - mondogatták az emberek - öt éves koráig teljesen hétköznapi gyermek volt. Akárcsak a többiek, ő is szeretett guggolni a régi teaház falánál, kavicsokkal játszadozni a homokozóban, és - természetesen - utánozni az idősebb fiúkat. Viszont ritkán beszélt. Egyszer, talán túl fiatalon, feltett apjának egy kérdést:- Miért születünk, ha úgyis meghalunk?- Az élet, fiam... - szólt félhangosan az apja, majd a konyhába húzódott -, talán csak egy meghosszabbított álom.

Leipzigben havazott.

Az indiai nyár lassan véget ért, az esti ködben fel-felhangzott az imára hívó szó. Kumar egy takarón hevert, szunyókált.

Az első álom-utazás, ahová Kumar indult - természetesen nem saját akaratából -, Dél-Fran- ciaországba vezetett. Mint általában a délutáni szieszta idején, a kertben aludt, édesen szendergő arcát hangyák és legyek simogatták, amikből feléjük soha nem volt hiány. A szomszédság forró padlásszobájából kihallatszó zene sem zavarta. Lánytestvérei a többi utcagyerekkel együtt éppen az Indian MTI/ legújabb slágereit nézték ott. Mélyen aludt, amikor pedig - valószínűleg a hideg miatt, mely megcsipkedte végtagjait — felébredt, egy erdőben találta magát valami víz mellett. Fázott, de az, hogy egyedül volt egy ismeretlen helyen, még inkább nyugtalanította. Kumar eddig soha nem hagyta el az utcáját testvérei felügyelete nélkül.- Flogyan kerültem ide? Biztosan álmodom.

Ám a hideg és a reggeli gyomorkorgás meggyőzték arról, hogy az ébrenlét elrabolta az álom karjaiból.

Akárcsak a többi hindu, a gyakorlatias fiú azonnal Ganésa tanácsát kérte, hogy mitévő legyen.