Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Írottkő Stúdió
IV ÍROTTKŐ STÚDIÓ Ám ebben a pillanatban észrevett egy varjút, amint egy bokorra száll, és megdézsmálja a termést. Az indiai logikára jellemző szillogizmus (,A vaíjú bogyókat eszik. - A varjú élőlény. - A varjú tudja, mit lehet enni. - Én is egy élőlény vagyok. - Tehát a bogyók ehetőek.) felismerése után felkapta a legközelebbi kavicsot, a madár felé hajította, megszakítva ezzel annak reggelijét. A termés édes volt. Később tudta meg, hogy szedret evett. Különböző ösvényeken kóborolt, mire megérkezett az erdő széléig, és az úttest túloldalán learatott mezőket pillantott meg. Lábai felmelegedtek a járkálástól, csak a nedves fű zavarta. Megállt az út mellett, remélte, hogy valaki majd hazaigazítja, vagy legalább megmondja, hogy keveredhetett ide. Itt elvileg egy kicsit tovább kéne szőni a történet szálait, mert ahogy mondtam, Kumar Dél-Franciaországban találta magát, aratás után, pirkadatkor. A provanszálok éppen akkor érkeztek meg, hogy itt az idő szüretelni, ezért siettek kiüríteni a hordókat, hogy bennük néhány hónap múlva új bort nemesítsenek. Késő éjszakáig kártyáztak és ittak, ezért egy lélek sem kószált Kumar felé ilyen korán reggel, és a franciák különben sem szeretik a koránkelést. Kumar egy darabig járkált fel-alá, amikor a provanszál utakra úgy-ahogy kezdett visszatérni az élet. A számára egzotikusnak tűnő ismeretlen vidéken az is sokkolta, amikor a mindhárom mellette elsuhanó, s csak egy pillanatra lassító autóban (az egyikből valaki azt kiáltotta: „gitanl”, de az indiai fiúnak fogalma sem volt, mit mondtak neki) fehér bőrű embereket látott.- Hogy térek majd haza Angliából - szipogott -, és hogyan és kit kérdezzek meg, melyik út vezet Bombayig, amikor ezen az úton csak felfuvalkodott angolok közlekednek? (Most Kumarnak egy rövidebb monológja következik, valamint a Krisnához, Ganésához, Vis- nuhoz, Sívához, Allahhoz és valamiféle angol Istenhez intézett hindu vagy gudzserát nyelvű kérdései, melyeket lehetetlen hűen visszaadni, mégis fontos részei az utazásának. Úgy tűnik, a válasz ezekre az volt, hogy menj tovább, mivel a fiú folytatta útját az aszfalton.) Lassan, letörve és reményvesztetten poroszkált, már nem bízott abban, hogy valaki is segít neki. Ekkor azonban zajra, edénycsörömpölésre, szitkozódásra, ostorcsapkodásra és patkódobogásra figyelt fel. Az út végén meglátott egy túlpakolt cigány kocsit, azt egy erős kanca húzta, mellette pedig egy szürke csikó ugrándozott.- Végre valaki az enyéim közül, ők biztos tudni fogják, merre kell mennem! A kocsi felé futott és integetni kezdett. Észrevették. Egy fiatal cigány koma leugrott a járgányról, és csodálkozva nézte a fiút. Kumar öltözéke egyszerű vászonruha volt Bombay elővárosából, ritkán lehetett olyat látni Provanszálban. A cigány franciául szólította meg:- He Gazsi! Hun vannak a tiéid, he, tá’ egyedül utazol?! Oszt ITunnéjst szedted ezt a röhejes göncöt? Nem hallasz, he? Kumarnak halvány gőze sem volt, mi történik körülötte. Úgy néznek ki, mint ő, mégsem érti a beszédüket. Hogy fogja a hazaútról kérdezni őket? Mégis összeszedte magát és megszólalt:- A nevem Kumar Singh, öt éves vagyok és Bombayben élek. Elaludtam apám kertjében, fogalmam sincs, hogy kerültem ide. Ez a föld olyan, mint az angoloké, illetve most már biztos, hogy Angliában vagyok, mivel összefutottunk, azt pedig jól tudom, hogy az enyéim közül sokan Londonban dolgoznak. London pedig a Brit Királyság fővárosa. Kérem önöket, segítsenek rajtam, merre találom a Bombay felé vezető utat, illetve ha arra mennek, vigyenek magukkal. Apám hálás lesz önöknek, akárcsak édesanyám, a testvéreim és Jázmin nagynéném. A cigányok árnulva figyelték, úgy néztek rá, mintha a fiú ebben a pillanatban pottyant volna elébük az égből.- Oszt milyen nyelven beszél ez? Franciául tutira nem, de nem is románul, bár igaz, hasonlít egy kicsit a mienkre, de én semmit sem értettem a mondókájából - szólt csodálkozva a bölcs pater familiáris.
