Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - G. Komoróczy Emőke: Darályok és deregélyek

uralmuk alá vonják. „Költöző madarak ugyan, de nem az Oda-Vissza-Költöző, hanem az Egyszer Valahova Beköltöző és Onnan Többé Soha Ki nem Költöző Madarak közül valók”, tehát nem remélhetünk tőlük szabadulást! Ellepték az iskolákat, „a tanárok fejére ülnek, csivognak-picsognak-gagyarásznak az órákon”, — sőt! — ollyik tanár helyett a .kifejlett taláros deregélyek” tartják az órákat, madárnyelven oktatnak a madaraknak való engedelmességre. „Az Egyetemleges Madárgárgyítást az Országos Főgügye vezeti”.

Öcsi úgy véli: mindezért elsősorban a buzdugán kormány a felelős, amely csak múltjával, 1600 éves államformájával, a szoftasággal büszkélkedik, s legfőbb erénynek „a fajgügyögést-fajgyügésítést” tekinti. A szoftakormány élén álló dr. Bugyi .kormányelnöki díszpáholyában főtábornagyi sapkában díszeleg”, s a darályok-deregélyek („nagysagólya, méltósagólya, főméltósagólya” stb.) irányítják-szervezik az életet; de veszélyhelyzetben - pl. háborúban — elszállnak. Itt egyértelműek az utalások az arisztokráciára, amely meghódol a Kétfejű Inámbinám előtt („Sokuknak a feje taréjos, rendesen ötágú, néha hét vagy kilenc”).

A nép persze háborog, s a szofta kormány egymás után bocsátja ki „a Megnyugtató Nyilatkozatokat és Nyughatalmi Napiparancsokat”, de ezek hatása csak akkor érezhető, mikor már az őrjárati hatágyúkra ,feltűzeti a nissznyasszt”. A parlamentben ugyan éles madár-ellenes vita folyik, de csakhamar nyilvánvalóvá válik: nem lehet őket visszaszorítani! Kisvártatva az is kiderül: a madarak már ellepték a Parlament kupoláját, s guanóval telepisz- kolták az üléstermet. Éles csőrélesítés után a madárhimnusz is felhangzott, s az Óriás Inámbinám - két fejével kétfelé bólogatva - jelt adott a talpak összedörzsölésére, amitől vastag szaruréteg hullott alá, s a tunyákok felboly- dultan egymásnak estek, a padsorokban „nyerítettek - miákoltak - bégettek - huhogtak - sivalkodtak - cuppogtak és hápogtak”. Dr. Bugyi rémülten szemlélte a felfordulást magasles-aranykasából, de beavatkozni sem tudott, nem is mert. Hát így működött - működik! - a buzdugán parlament... Mikszáth (Két választás Magyarországon), Szabó Dezső (.Feltámadás Makucskán) után és mellett Határ Győző szatirikus parlamenti tablóképe figyelmeztet: a mindenkori „tunyákok” országdolga intézése helyett egymást marják - hergelik - csipkedik, ezért fullad tragikomédiába minden „nekibuzdulásunk”. Végül dr. Bugyi megegyezett az Óriás Inámbinámmal: polgárjogot ad a madaraknak - mintha ettől szobatiszták és kormányhűek lennének! Megkísérelte „röghöz kötni” őket (hasuk alá propellert szereltetett, fordítva, hogy ne tudjanak fól- repülni, csakhogy a madarak túljártak az eszén: titokban visszaforgatták a légcsavarokat, s ismét szabadon szárnyaltak). Az ország ügyeinek intézése lassan - fokozatosan „elmadarasodott”. A parlamentet elárasztotta az iszonyatos madárbűz, mire rendeletet hoztak a Darálybűzök Jóillatának Feldicsérésére, s hogy a madarak ne érezzék „idegenének magukat, minden jóval elárasztották őket (hiába, a buzdugánok jólelkűek és vendégszeretők!).

A remek szatirikus kép történelmünk bármely korszakára illik. A madarak elszállhatnak persze az adózás elől is, miközben - dr. Bugyi minden tiltakozása ellenére - szegény buzdugánokat elviselhetetlen terhekkel sújtják. A .jómadarakat” a törvény keze sem érheti utói — hiszen szárnyuk csupáncsak nekik van! A buzdugánokat pedig „kordon-rendelettel” tartják féken (minden épkézláb férfiembert vascsuklóval egymáshoz láncolnak s a lázongókat ez az

479