Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - G. Komoróczy Emőke: Darályok és deregélyek

élő kordon fogja körül.) Az őrzők és őrizettek persze bármikor felcserélhetők! A madárországlás első esztendejében „példátlan arányú légvonat és széltolás kezdődött s nagyhangú ígéretek hangzottak el: »nem lesz több áporodott levegőjű Buzdugánia«!”.

Kacagtató, ugyanakkor megdöbbentő hűséggel parodizálja az író a buz- dugánok választási szokásait s a törvényhozás menetét. A darályok természetesen elrendelik, hogy az országot a madárijesztőktől meg kell tisztítani. S hogy saját népszerűségüket fokozzák, törvénybe iktatják, hogy a darálysza- bályok mindenkinek nemzeti öltözéket készítsenek, még a háziállatoknak is, főként a lovaknak - lévén a buzdugán lovasnemzet. Lám, milyen jól megismerték a megszállt nép gyengéit! A szofta közös választási listát állít a da- rályokkal, s minden eszközt felhasználnak az ellenzék ellehetetlenítésére. Csakhogy a madarak ravaszak, s a népet Bugyi ellen is fellázítják (mondván: Buzdugánia ősi államformája valójában a muftiság, s csak a Bugyi-dinasztia érdeke, hogy az ország a szoftaság járma alatt nyögjön!). A tunyákok a parlamentben önfeledten kiáltozták: „Le Bugyival! Éljen a muftiság! Népi szárnyat a Nemzetnek! Nemzeti szárnyat a népnek!” Csakhamar azonban üzenet érkezett egy postagalamb által: az Óriás Inámbinám még nem tartja elérkezettnek az időt dr. Bugyi menesztésére, így hát Buzdugánia továbbra is szoftaság maradt.

Aki ismeri a harmincas évek végének történelmi eseményeit, annak nagyon könnyű azonosítani Dr. Bugyit Horthyval, a levélregény belső mozzanatait pedig a korabeli eseményekkel, közéleti jelenségekkel. A darályok fokozatosan győzelemre vitték a darályszellemet, a választások után az új parlamentben már a „buzdurályok” lettek a hangadók (a tunyákok és darályok ve- gyüléke). Dr. Bugyi egyelőre hivatalában maradhatott - addig, míg „Eltűnése- feltűnés nélküli lesz Buzdugánia elkövetkezendő második 1600 esztendejének nagyratárt, szimfonikus süllyesztőjében”.

Öcsi zárólevelében arról számol be szeretteinek, hogy - irodalom óra lévén- tanára épp a buzdurályok áldozatos munkáját dicséri, amellyel évszázadokon át segítették Buzdugániát. .Helyzetjelentése” elszomorító: „Buzdugá- niában az emberek rettentően fásultak és a nép valamiképp beletörődött a madarak uralmába - belátván, hogy csak úgy tud szabadulni tőlük, ha uralkodni hagyja őket, bármilyen buták legyenek is!” ígéri szeretteinek, hogy a nyári vakációban hazakészül, de aztán mégis ,kámfort játszik”: családja többé nem is hall róla. Az író viszont - egy asztalfiókban rátalálván leveleire - közzéteszi őket. Ezért persze a valóságban alaposan megbűnhődik: több más művével együtt ez is bizonyítékként szerepelt az ellene indított bűnvádi eljárásban, amikor államellenes összeesküvés miatt 1943-ban letartóztatták.

Úgy tűnik: Határ Győzőnek sikerült „nemzeti” jellemzőinket megragadnia ifjúkori szatírájában. Mintha ma is így működne a buzdugán parlament, s ma sem tudnánk jómadaraink” nélkül meglenni: ha elviseljük uralmukat, talán élni hagynak bennünket.

(Határ Győző: Darályvilág Buzdugániában - levélregény - Buzdugánváros 1939-96.)

480