Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - G. Komoróczy Emőke: Darályok és deregélyek
G. KOMOROCZY EMŐKE Darályok és deregélyek Egy mindmáig ismeretlen - s már-már eltemetett - remek szatíra vált hozzáférhetővé a hazai olvasók számára a Digitális Akadémia jóvoltából. Határ Győzó' 1939-ben írott remekmívű korrajza (alcíme szerint: egy államfőnök története) máig sem vesztett aktualitásából, sőt! — új felhangokkal gyarapodott értelmezési tartománya. Valójában történelmünk legneuralgikusabb problémájáról van itt szó parabolisztikus köntösben: a ránk települő „idegenek” mindenkor a mi saját segédletünkkel szervezik meg s gyakorolják hatalmukat fölöttünk; azaz: szinte önként hajtunk fejet az otthonosan berendezkedő mindenkori „darályok és deregélyek” előtt! Az írás idején huszonötesztendős író a második világháború felé rohanó ország német orientációjú kormányát teszi nevetségessé, kétségtelenül tendenciózusan, mégis olyan művészi erővel, amely már előlegzi a szerző későbbi alkotói habitusát. Kettős elidegenítéssel jeleníti meg az ábrázolt életanyagot: alterego-álarcot ölt („nem én írtam, úgy találtam”), s a leveleket író „Öcsi” paradisztikus metódussal felfokozza az eltávolító gesztust. A minden-lében- kanál vásott diák harmincegy levélben tudósítja kedves családját („Babát, Nyunyit, Babszit, Nyuszikát, Luitpold bácsit és a többi nyuszit”) iskolai élményeiről, átszínezve azokat az ország-világ dolgairól alkotott, illetve részint tanáraitól hallott vélekedésekkel. De leveleit fiókba záija, ő maga eltűnik a színről („talán világgá ered? esetleg az idegenlégióban hétágú korbáccsal embert faragtak belőle?”). A mítoszi burok, a társadalmi-emberi szituáció mitikus toposzként való kezelése is arra utal: az író tágasabb hatósugárba akarja vonni mondandóját (azaz a valóság „működési” törvényeit kutatja, nem egyszeri esetet jelenít meg). Nem véletlen tehát a művön belüli többszörös utalás Arisztofanesz Madarakjára! Bőséges ornitológiái apparátust mozgósítva (mintegy 200 madárfajtát sorol fel!) idézi meg Buzdugánváros társadalmi életét, politikai viszonyait, a parlamenti csatározásokat. ,,Amikor a földkerekség teljes madárvilága az Olümposz ostromára rohant Arisztofanésznél, az nem volt olyan rettenetes, mint az a pokoli nyüzsgés, dögletes bűz, repkedés- csapkodás, gágogás-csiripelés, huhogás-vijjogás, kelepelés és károgás, országos csivit, csörömpölés és zsivalygó letisztelés, amit ezek véghezvittek!” - amint Buzdugániát megszállták. Öcsi levelei félreérthetetlenül utalnak a Német-Római Birodalom és Ausztria címer-szimbólumára (a kétfejű SASra - a Nagy Kétfejű Inámbinám vezérségére!); csakhogy utólag többletjelentéssel is gyarapszik a szimbólum, hiszen Bizánc sőt Oroszország címerében is ugyanez a Madár szerepel!. A „buta tollasemlősök” vesznek kézbe mindent („nemcsak a postát, hanem a mértékrendszert és a közoktatást is”), s egész Buzdugániát 478
