Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - Molnár András: Kínai novellák

hazugságot (9.). Sang császár élete a könyv olvasásától függ (30.), s Han felügyelő' is egy beszélgetés után tűnik el (88.); stb.

Igen érdekes ebből a szempontból a narráció nyelvének „elhajlása”. A narratív séma ugyan „kínai” beütésű („mindig a dolgok láthatatlan, egyszerű, ám hétköznapi összefüggéseiben jelenlévő ontológiára koncentrál”), ám általában felülíródik a nyelvhasználat ironikus abszurditásával, ami így elvezet a nyelvi fantázia irányába: „Tangót annyira sem érdekelte a lány, mint egy piszokfolt.”8 avagy: „szavai a sziklaháton végigguruló galambfészek súrlódásához voltak hasonlatosak”0; illetve:,A csoda azonban nem lesz teljes. A repülő gépezet nem a nyárfához repíti az idegent, hanem az ellenkező irányba, s egy közeli tavacska partján huppan a földre.”10

Érdemes elidőzni a Lao Szu útjánál, amelyről kizárólag elbeszélés alapján11 (a Csin Akadémia maga is egy nyelvképző szervezet!), avagy műalkotás ábrázolásában 12 tudunk meg valamit. A beszéd és az út összefüggése - ami a megértés beavatásához vezet - amúgy is jelen van a könyvben, ám Lao Szu személyével kapcsolatban ez kizárólag nyelvi formákhoz kapcsolódik. Lao Szunak két (függő!) megnyilatkozásáról tudnak a novellák. Az egyik egy kérdés: „Megkérdezte, elégedett vagyok-e mindazzal, amit a világról eddigi életemben elmondtam, kijelentettem,”13, a másik megnyilatkozás a „Lao Szu nem tudott tévedni” című novellából való: „Magányos vagyok [vö. a csodáról mondottakkal!], üzente vissza állítólag Lao Szu, de nem ezért.”14 Ebbe a sorba tartozik továbbá Lao Szu tetteinek értelmezése, amely szintén a nyelvi formához kapcsolódik: ,,[...] mint aki azt mondja, »Vigyázz a szavakkal, vándor!«”15. Érdemes továbbá megjegyezni, hogy Lao Szu útjához való kapcsolódás — amely egyszer egy képeslap körül körvonalazódik, amelyen egy fehérkavicsos út, valamint egy kutyavadász (!) szerepel — szintén a nyelvi megnyilatkozás feltétele lesz: „»De kinek küldték ezt a képeslapot, uram?« [...] »Most, hogy megkérdezted, már neked is!«”1G

A szöveg nyelviségével kapcsolatban kiemelendő még Csang császár ironikus prousti gesztusa: „Csang császár egy egész hónapon keresztül” beszélt, „mindent elmondott, amit csak tudott arról a néhány pillanatról, amely a daloló veréb láttán fogta el.”17, s amelyről a művészeknek egy műalkotást kellett létrehozniuk...

A nyelviségnek (s ezen keresztül természetesen a műalkotásnak) az előtérbe állítása nem öncélú; a műalkotások legjellegzetesebb - s talán legfontosabb - retorikai figurájára, az ismétlésre hívja fel a figyelmet. Minden kétszer történik - tanulhattuk meg a Könnymutatványosok legendájából, s ha már megtanultuk, ne felejtsük el, mert e belátás nélkül A lojangi kutyavadászok gyakorlatilag megközelíthetetlen, unalmas és közhelyes novellafüzér marad. Tudniillik itt is minden kétszer (avagy többször) történik meg. Idéztem már a név problémáját (ide tartozik még a Legrövidebb novella című rész is), a képeket, képeslapokat, avagy a lojangi kutyavadászokat. Am a sort hosszan lehetne folytatni. Csie elrejtőzése (52.) a kertrejtőzőben tér vissza (150.), a fejedelmek a természetnek parancsolnak (52; 61.), Vang mester figyelmetlensége (61.) Mi Csoung figyelmetlenségébe torkollik (80.). A Paout támadó héját Han fogja meg (66.), Csang császár verebét Cseng-vej ajtónálló (140.). A bűn egyszer a legnagyobb emlékező (30.), másszor maga a halál (145.). Ajuharliget vörösük a kutyák támadása után (72.), a Csing-kert fejedelme egy juharfára

475