Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Száraz Miklós György: Corral del Carbón
a nyolcvan rabló áll mögöttem. Turbánban, földet söprő, fehér hálóingben. Türelmesen várják, hogy befejezzem a pancsikálást. Félrevezetésül barátságosan mosolyognak. A hátsó sorokban felfedezem Jumurdzsákot. Készségesen átengedem nekik a helyemet. Sorban megnedvesítik kezüket, szájukat, orrukat, apró kis gyékényeket terítenek maguk elé, keletnek fordulnak, lábbelijüket levéve állnak, lehunyt szemmel mormolják - Allah akbar -, mélyen meghajolnak, megint mormolnak, leborulnak, homlokukkal megérintik a földet —Allah akbar. - Szeretnék kimenni, eloldalogni, hogy ne feszélyezzem őket, csakhogy ahhoz át kéne menjek közöttük, amivel még inkább megzavarhatnám áhítatukat. Leülök hát a sarkamra. Lehunyom a szemem, tenyeremmel eltakarom az arcomat. Hallgatom a mormolásukat. Ahogy dicsérik Istent. Rövid a szertartás, amikor bevégzik, óvatosan elindulok a kapu felé. Egyikük elém áll. Nem mosolyog. Odébb lépnék, de nyílt, barátságos tekintete nem enged, az enyémet keresi. A férfi könnyedén, inkább csak jelképesen megölel, valamit mormol, aztán sorban megöleljük egymást a többiekkel is. Elindulnak libasorban kifelé. Zavartan ballagok velük. Nem tudom milyen nyelven beszélnek, de amennyire meg tudom ítélni, nem arabul. Hatalmas, zöld kirándulóbusz várja őket ötven méterre, a Plaza del Carmenen. ,ßetontömbök” 1965 461
