Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Száraz Miklós György: Corral del Carbón
tudjuk, csak találgatjuk. Az mindenesetre tény, hogy Árpád-házi Jolánta az ő lánya volt. És ami a mi szempontunkból most a legfontosabb, I. „Hódító” Jakab arája, majd szeretett felesége, kilenc gyermekének anyja. Ki volt hát Jakab? Aragónia és Katalónia ura. Majd’ félszáz győztes csata hőse, Valencia, Murcia és a Baleárok (Mallorca, Menorca, Ibiza) felszabadítója. Aki előtt - mint Lope de Vega írja - porban csúszik minden fennhéjázó mór. A némely kutatók által Jakab saját kezű művének gondolt (mások szerint még a nevét sem tudta leírni) Llibre dels Feyts, a Cselekedetek Könyve szerint Yolanda nemcsak szép volt, de urának igazi, szerelmetes kedvese is, aki országos ügyekben tanáccsal segítette, s ha kellett, nem riadt meg attól sem, hogy maga is a hadi sátorba költözzön. Például Valencia 1238. esztendei ostrománál, ahol olyan fogcsikorgató szívóssággal védekeztek a szerecsenek, hogy az ostromlók már-már lemondtak a győzelemről. Am ekkor Jakab a katonái elé lépett, és ünnepélyes esküvel fogadta, hogy vagy győztesen, vagy sehogy nem vonul el a város alól. Hogy szavának nagyobb nyomatékot adjon, a táborba hívatta várandós feleségét, Yolanda királynét is. A királynő kíséretével érkező magyar nemes urak közül többek nevét is ismerjük, s azt is tudjuk, hogy Martin és Juan Húngaro lovagok részt vettek Valencia visszafoglalásában, s hősiességükért birtokadományokban részesültek. Most egy másik kép. Ha lehet, még komorabb. Mintha egy Lorca-vers elevenedne meg előttünk. A Yolanda királynő temetését követő esztendőben, 1252-ben, midőn Kasztília dicső ura, III. Ferdi- nánd meghal, sevillai ravatalánál száz lehajtott fejű granadai lovag virraszt lobogó fáklyákkal. Ferdinánd. A hódító. A dicső. A lovag. A szent. A reconquista Katolikus Királyok előtti évszázadoknak egyik legnagyobb győztese. Kasztília, León, Asturias és Galicia egyesítője. Igen, ez már a diadalmas reconquista időszaka. Sorban dőlnek össze, foglaltatnak vissza a kisebb-nagyobb mór emírségek. A XIII. század közepe a his- pániai arab uralomnak már a végső, leáldozó időszaka. Granada egyedül marad, de van még két és fél évszázada. A karavánszerájt, ahová majd’ minden másnap betérek hűsölni, éppen akkoriban, Cordoba és Sevilla elestét (vagy diadalmas visszafoglalását) követően, az 1300-as évek elején építik. Corral del Carbón. Az elnevezésen töprengek. Szén-udvar. Miért és kinek mértek itt az 1600- as években szenet? Hiszen Granadában még decemberben és januárban sem fűtenek. Dehogynem, mondja Mari Carmen, amikor erről kérdezem. Mi déliek fázó- sak vagyunk. Jót derül az elképedésemen. 'Las chimeneas! Gondolj csak a kandallókra. 'Los braseros! Meg a para- zsastálakra. Az ám! A kandallók. Meg a braserók. „Braseró de carbon.” A parázstartó 459
