Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - Beke György: Cserna vizén zúg a malom

rokonszenvvel beszél e katonákról, de szinte a sorsukat vállalva, helyettük szól, az ó' nevükben. Itt halt meg, a hunyadi tájon, 1806-ban. Sírjáról hiába érdekló'dtem. A haj­dani feljegyzések biztosan elvezetnének hozzá, de én a mai emlékezetet für­készem. Életét is, halálát is immár az irodalom, a nyelv őrzi: a versei. Hunyad szelleme - egykori szelleme - ott él Barcsay Ábrahám műveiben. Ez a szellem magyarok és románok együttélését sugározta. Nevezetes költe­ményt írt az erdélyi románok párválasztó népi szokásáról, a gáinai leányvá­sárról. A Révai Miklós kiadásában 1789-ben Pozsonyban megjelent Két Nagy­ságos Elmének Költeményes Szüleményei című kötetben adta közre először, eb­ből idézek három jellegzetes szakaszt. Barcsay előbb elmondja, hogy megunta más vidékek lakodalmas szokásait, majd: Nem így van Erdélyben, hol havas tetején Egy szép nap virágos tavasznak elején, Mint régen Albának vendéglő mezején, Híres vásár esik Zarándnak megyéjén. 0! te, ki nem régen ifjú Florindával Szárnyas lóra szőkéi vén banya múzsával, Ha messzünnen váltál Bacace’ árnyékával, Szerezz segedelmet ennek hatalmával. Hagyd, én le festhessem e szent sokadalmat, Hol az egész vásár keres lakodalmat, Hol fáta Fitsórnak ígér oly jutalmat, Mely két fáradt szívnek nem okoz unalmat. Kisbarcsa, Nagybarcsa, Alpestes férfinépe iparra állt át egészen az utóbbi harminc esztendőben. A vajdahunyadi kohászati kombinát szólítja munkába őket, mint őseiket a hunyadi várkastély kürtöse. Az ipari munka régen se volt idegen tőlük. Vasolvasztó ősökön kívül ács, kőműves, bognár és más hasonló mesterembereket is számon tartanak a régiek közül. Hunyadi János például székely ácsokat telepített ide, mikor kastélyát a maga ízlése szerint átala­kította. A székelyek a hadjárataiba is elkísérték, úgy látszik, megszerette a bátorságukat, kézügyességüket. Alpestesen a Demeter család úgy vallja magá­ról, hogy e székely ácsok közül való. Apáról fiúra maradt közöttük az ácsmes­terség, a kombinátban is a famunkát vállalják szívesebben. Alpestes egyik ré­szét, a Cserna medrén túl, ahol a Demeterek laknak, Ácsinak hívják. Ácsok, kőművesek, kézművesek ködös hagyományokat emlegetnek mes­terségük vagy a rokon szakmák köréből. így például úgy tudják, hogy a kis- barcsai öreg református templomot a helyi kőművesek Kós Károly tervei sze­rint és vezetésével renoválták. Kisbarcsán hetven református magyar él jelen­leg kétszáz románnal együtt. 1973-ban egyetlen magyar gyermek született itt. A szomszédos Nagybarcsáról három évvel ezelőtt költözött el az utolsó magyar család: a fiú Brassóba ment dolgozni, a leányt férjhez vitték Csernakeresztúr- ra, anyjukat pedig ki a temetőbe. Az a kisbarcsai szájhagyomány Kós Károly restauráló munkájáról akkor is igen érdekes, ha nem igaz. Más helyen is ta­443

Next

/
Thumbnails
Contents