Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - Beke György: Cserna vizén zúg a malom

- Tudom. Éppen ezért példákat is említek. A megbecsülés, a büntetés és a tanulás példáit. Három sarkalatos pontja a munka okos kultuszának.- A büntetés is?- Igen. De előbb a megbecsülésről beszélgessünk. Arról, hogy nálunk senki nem érezheti: őt vagy mást méltatlanul ért dicséret, jutalom, efféle. Ez egyképpen elrontja a közösség hangulatát és azt az egyént is, akit igaztalan kitüntetés ér. Megrontja benne az erkölcsi érzéket. Ha ad magára, a méltóságérzetét kezdi ki.- Tapasztalatból mondja?- Úgy is mondhatnám. Huszonnyolc éve dolgozom a kombinátban. Voltak idők, amikor nem a munka szerint járt ki az elismerés. Most a közösség maga dönt mindenben. Hogy ki érdemel jutalmat, ki érdemel büntetést és mit.- Mit ért ezen, hogy maga a közösség dönt a büntetésekről?- Egészen konkrétan mondtam. Késik valaki indokolatlanul vagy éppen egész napot hiányzik? Átmulatta az éjszakát, s haza kellett küldeni reggel, mikor bejön, félkótyagosan mégsem lehet ezer fok közelébe engedni!? Éjjeli műszakban félrehúzódik valamelyik védettebb sarokba és alszik egyet? Vét a munkafegyelem ellen? - régente a mester dorgálása következett. De gondolja csak meg, aki önmaga előtt nem szégyenkezett, az éppen a mester szavától restelli meg magát? Az olvasztár cinkosan összekacsintott társaival, míg a mester szidta, mint a bokrot. Úgy pergett le róla az intő szó, mint rucáról az esőcseppek.- És most?- Éegyelmi bizottságokat alakítottunk, s ebben a munkások ítélik meg önmaguk és társaik viselt dolgait. A bizottságba se mestert, se mérnököt nem választottunk be. Ők adminisztratív úton büntetik meg azt, aki megérdemli. De előttük a munkások bizottsága tárgyalja meg az ügyet.

Azóta a mestereknek és mérnököknek kevesebb bírságot kell kiróniuk. Pedig ez a fegyelmi bizottság nem is ró ki büntetést, nincs joga hozzá. Csak éppen elbeszélget azzal, aki hibázott.- Beleszólnak akkor is, ha valaki a gyáron kívül is vét valamiben?- Ez a legnehezebb, de bele kell szólnunk. Eleinte bőszen tiltakoztak egyesek, hogy milyen jogcímen avatkozunk bele a magánéletükbe. „Ha kiléptem a gyárkapun, csak magamnak vagyok felelős” - mondták. „Mi közötök ahhoz, ha eliszom a pénzemet? Vagy ha elverem a feleségemet?” Meg aztán az asszonyok is kedvet kaptak ahhoz, hogy nyakra-főre panaszra járjanak hozzánk, s a családi vitákat a gyárban, velünk intéztessék el. Itt a legkényesebb megtalálni a középutat: hogy mikor van jogunk beleszólni. Olykor még a haragot is vállalnunk kell.

Harmadik sarkalatos pontja a munka kultuszának, hogy érezze mindegyik munkás: segítséget is éppen úgy elvárhat a társaitól, mint korholást. Ha baj ér valakit, megmozdul az egész ismerősi kör. Módszeresen foglalkoznak az új emberek, a fiatal kohászok nevelésével, iskoláztatásával. Sokan jönnek hazulról hiányos ismeretekkel, csonka iskolai végzettséggel. Igénylik, megkövetelik tőlük, hogy pótolják be a mulasztásaikat.

Egyik központi negyedben, a 6-os számú iskola folyosóján Zudor Endre magyar szakos tanárral beszélgetek. Kétnyelvű felirat segíti ide az érdeklődőket,

439