Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - Beke György: Cserna vizén zúg a malom

magát mellette, ha nemzeti jegyeiben is megbecsült tagja munkaközösségének, ha csakugyan családjának érezheti a gyár népét.”

A Magunk keresését a párt központi utasítására visszavonták a könyvesboltokból, titkos részlegbe zárták a könyvtárakban és még a cenzúra hivatalt is súlyosan elmarasztalták, amiért nem volt elég éber és .útengedett” egy ilyen ellenséges könyvet. Evekkel később egy öreg nyugdíjas cenzor — valamikor a negyvenes évek végén Székelyudvarhelyról helyezték Bukarestbe; a székely városban újságszerkesztő volt — megkérdezte, hogy tudom-e, miért gerjedt olyan nagy haragra a pártvezetés a könyvem miatt?

— Mert hosszan és a hatalom számára szokatlan hangon írtam a moldvai és gyimesi csángókról - feleltem.

— Azért is, persze. Sőt, kifelé csak ezzel érveltek. Nekem azonban megmondták, hiszen büntetést kaptam a könyvért, hogy a szaknyelv védelmében írt mondatok voltak a legfőbb, de titokban tartott vádpontok. Úgy találták, hogy feleselni merészeltem a párt főtitkárával. Márpedig ez főbenjáró bűn.

— Miért nem hozták ezt a tudomásomra?

— Ugyan, kedves elvtársam, még nem tanulta meg, a látszata sem engedhető meg annak, hogy valaki kétségbe meri vonni a Ceausescu elvtárs kijelentéseit. Amit ő kimond, az mind-mind a nép akarata és véleménye.

Majdnem tíz évvel később ismét megkíséreltem körüljárni a szakma és anyanyelv közötti kapcsolatokat (A Hét 1979-es Évkönyvében).

Egy irodalom - mindegyik irodalom - létfontosságú szálakkal kötődik ahhoz a nyelvhez, amely teremtője és teremtménye, kifejezője és megőrzője. Mégha más nyelveken is ível világhírre egy mű - kis nép irodalmának nagy alkotása -, az elindító nyelv szellemét, hangulatát, üzenetét akkor is magával viszi. De a műszaki ismeretek, egyáltalán a tudományok nem kapcsolódnak eny- nyire egy-egy nyelvhez, művelőik anyanyelvéhez. A nyelv nem csak szabályok rendszere, ugyanakkor élő lélek, ízlés, gondolkodásmód is. A műszaki tudományokban azonban nem az érzelmek - a lélek dolgai - testesülnek meg, hanem az értelem, a racionális gondolkodás és technikai tapasztalatok eredményei. Van-e, lehet-e szerepe mégis a nyelvnek - az anyanyelvnek — a műszaki tudományok fejlesztésében, a különböző szakmák jó elsajátításában és alkotó gyakorlásában, a műszaki értelmiség tehetségének és egyéniségének kibontakoztatásában?

Fordulhatnék válaszért régi nagyokhoz, kezdve Apáczai Csere Jánostól, aki a humán tudományoknál is előbb kívánta a gyakorlati ismereteket, a tudomány fogalmait anyanyelven terjeszteni és ezzel a haladást megkönnyebbíteni. Ellenvethetné bárki, hogy a műszaki fejlődés napjainkban soha nem ismert ütemben gyorsult és gyorsul fel, a régi tapasztalatok és tanulságok aligha érvényesek. A világ mind kisebb lesz, éppen a műszaki forradalom következtében, a műszaki fejlődés sok mindent egységesít - és összemos - a világon, a kiegyenlítődni kívánó fejlődés a világ különböző tájain a gépekkel együtt hovatovább azok megnevezéseit is egységesíti, a műszaki nyelvet maholnap kódolni lehet és kell; minek törje magát egy mai fiatal a műszaki ismeretek elsajátítására, a műszaki gondolkodás kialakítására anyanyelvén, amely csak korlátozhatja és elzárhatja a világ viharos fejlődési ütemétől. Tetszetős érvelés - valamennyien találkozhatunk vele -, de vajon csakugyan igaz-e, érvényes-e?

434