Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - Beke György: Cserna vizén zúg a malom

Kilencven esztendős a mai értelemben vett vaskohászat Vajdahunyadon. Első munkásai közül nagyon sokan a környező falukból kerültek ki. Kiss Lajos bácsi emlékezetét arról faggatom: Csernakeresztúrról ki állt át elsőnek a földműves munkáról az ipari kenyérre? Ki volt a legelső?

Hát erre ő nem esküdnék meg. De gyermekkorában Furka Farkas, Horváth Béni, Antal Zsigmond, Furka Abris a kohónál dolgozott már, ezt biztosan tudja. Gyermekkora pedig éppen a század fordulóján volt. Várjak csak egy kicsit, int és megint belenéz az idő tükrébe. Úgy lesz az mégis, hogy Furka Farkas volt a legelső, aki iparos lett Keresztáron. Nem is annyira jószántából, mint kényszerből. Valakiért kezességet vállalt, aztán fizetnie is kellett érte, helyette, s elment a kicsi vagyonka, a néhány hold föld. Rajta is maradt, hogy „Furka, a kezes”. Gyalogszerrel jártak be az első ingázók Hunyadra, menet tizenkét kilométer a távolság jövet ugyanannyi. Reggel ötkor már elköszöntek hazulról, s csak a vacsora hozta vissza őket. Vagy a vacsoraidő sem, ha közben betértek valamelyik kocsmába. Volt belőlük elegendő: csak Hunyadon tizenhat, aztán az út mentén is, Alpestesen.- Vonat nem járt akkoriban Hunyadra, Lajos bácsi?- Már hogyne járt volna, fiam. De azért fizetni kellett. Akkor még nem volt bérlet.- És télen, hóban is mentek?- Ki törődött ezzel? Caplattak, mint a medvék.

Hová járt el mindennap gyalogszerrel a falujából Furka Farkas, az első cser- nakeresztúri ingázó kohász?

„...rendes nyomtávú vasúttal összekötött vajdahunyadi vasgyár építését 1882 augusztus havában kezdték el, két teljesen egyenlő méretű nagyolvasztó építésével.

A két nagyolvasztó magassága 15,20 méter, tűzmedencéjük átmérője 1,50 méter, a szénpohájuké 4,16 méter és torkuké 1,30 méter. Férőjük 107,38 köbméter. Mind a kettőnek 4 fúvókasa volt, öntöttvas oszlopokon nyugszik, zárt mellű és zárt torkú.

A medencét és a fúvókasokat vízzel hűtik. A torokgázokat központi gázfúvók vezetik el.

Az első nagyolvasztót 1884-ben, a másodikat 1885-ben hozták üzembe. A harmadik nagyolvasztó alapjait 1882-ben rakták le, de felépítését csak 1888- ban határozták el.”

Kortárs historikus, Edvi Illés Aladár leírását idéztem. A vaskőbányászatról és vaskohászatról 1900-ban adott ki könyvet. Majd két évvel később Téglár Gábor dévai tanár foglalkozott tanulmányban a vajdahunyadi vaskohászat történetével.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Téglás Gábor tanár úr, a későbbi akadémikus alakja főhajtást érdemel, legalább ennyit az utókortól, amely itt, tevékenységének színterén teljesen elfeledte. Kónya Adám tanár, múzeumigazgató - a művelődés székely mindenese - emelte fénybe újra az első akadémikussá lett „mikós diák” pályafutását. A Mikóból indultak címmel 2000-ben albumot adott ki a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium hajdani jeleseiről. Ebben az arcképcsarnokban tudósok, máig ismert művészek, írók, az egész nemzet sorsát meghatározó tábornokok sorakoznak egymás mellé. Ane428