Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - Beke György: Cserna vizén zúg a malom

most éreznék meg egyszerre mindazoknak a zsákoknak a súlyát, amelyeket egy életen át cipelt, de nem hagyhatja abba a szokását: mostanában inkább asszonyok jönnek őrlővel, nem várhatja el tőlük, hogy hozzák-vigyék a zsáko­kat. Férfimunka volt ez mindig, sose lesz asszonyok dolga. Ráncos szemhéjai közül végignézi a keresztúri, harcsai asszonyokat, bele­villant a szemükbe, tréfát is mond (milyen molnár lenne másként?), de alap­jában csöndes, szelíd ember volt mindig, konok hűségű. Negyven esztendeje halt meg a felesége, tetanuszban, kapált a kertben, megvágta magát, nem tö­rődött vele. Kiss Lajos soha nem gondolt arra, hogy újra megnősüljön. Be­húzódott a malomba, amely jó búvóhely magányos embernek, még a kiáltás sem hangzik be innen a faluba. A horpadt plattenű kályhán ő főz magának negyven esztendő óta.- Az is valami, főzni? Zömök teste megrándul, arcán alig látni a nevetés nyomait, befelé nevet, mint az egyedül élő emberek. Világoskék szeme gyermekesen tiszta, mintha mindig csodálkozna. Fehér haja előrehull. Azt hiszem, megjátssza a morcos­ságot. Nem szívesen enged betekintést a magánéletébe. Gyermekei hívják ma­gukhoz Keresztárra, Alpestesre, egyik iskolaigazgató, másik könyvelő a hu­nyadi bankban, de az öreg csak mordul ilyenkor, mintha az élettől akarnák elszakítani. Úgy érzi, hogy meghalna a malom nélkül. S a kövek sem járnának más ember parancsára. A falusiak is mondogatják, ki magyarul, ki románul, Keresztáron ugyanis románok, „régi” hunyadi magyarok és Bukovinából idetelepült csángó-magya­rok élnek együtt:- Hagyja abba, apó, úgyse a magáé már ez a malom...- Próbáld meg, engedelmeskedne-e neked? Még az áradás sem tudta kikergetni innen, pedig volt úgy, hogy a padlásra menekült fel a nagy víz elől. Mikor is volt ez? Int, hogy várjak egy kicsit, míg utánagondol az időnek: éppen 1925-ben. A termelőszövetkezet vezetői meg­hagyták régi birodalmában, úgyse akadna jobb helyette, a keresztúriak most vasércet őrölnek Hunyadon, nem kukoricát a rozoga malomban. A mezőn az asszonyok végzik a munka nagyját. Jól végzik, szorgalommal, a csemakeresz- túri téesz Hunyad megye egyik legjobb közös gazdasága. így mondja ezt Péter János elnök a csángók utcájából, aki alakulás óta egyvégtében irányítja a föld- műves-Keresztúrt, s nagyon lelkesen dicséli az itteni igyekezetei. A konyha asztalán, lábasok között, az Élet és Irodalom friss száma.- Járatja?- Tanító fiam előfizetett nekem, hogy jobban teljék az idő. A molnárem­bernek sok az ideje. Valami gyanús zajt hallott a vízkerék felől, kimegy a zsiliphez. Vele tartok. Úgy zúg, csobog, harsog a Cserna, mint minden más havasról aláfutó patak. De ennek a hátán fekete pikkelyek úsznak, néha olyan sűrűn jönnek, mintha az egész patak egyetlen különös hal lenne és vergődne a meder szorításában. Vajdahunyad a vas, a szén, az acél kormos izzadságát csorgatja le a Cser- nán.- Maga halászott-e a Csernában?- Legénykoromban még igen. Később a Marosra kellett volna lemenjek, ha halpaprikásra támad kedvem. 427

Next

/
Thumbnails
Contents