Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Varga Virág: Testkönyv
kerüljön, csak veled teljesült a mondhatatlan. Akaszd irhádat lámpavasra, engem te nem zsarolsz meg, szajla, ott szárítson ki napfény, vagy én küldelek függeszkedni tárnák fölé, s válik bőröd angyalivá, akár szárnyakat is növeszthetsz, bebizonyítani ártatlanságod, röpülj kedvesem, röpülj, a legbiztosabb fedezék a hídtetőről számított negyven méter alant. íróvá akartál serdülni, hát majd mindjárt megadom neked a nagykorúságot testedet megkorrektúrázva tenyeremmel. Nem lehet igaz! Ne! 14. Önutálat, önvád: a sérülés és a bántálom magánotthonon kívüli eltitkolásának rejtélye így oldható fel, az eró'szakot gyakorló antinárcizmusra kényszeríti áldozatát (Gyűlöld tenmagad!), azt akarja elérni, hogy a bántalmazott beismei’je, vagy legalábbis magáévá tegye vétkességének gondolatát, átengedje a testszöveget a konkvisztádor-olvasónak, különben elviselhetetlen lenne az. Ami bizonyításra szorul: hogy a büntető' jó, amelyből rossz nem származtatható. A kérdés ezután, hogy a test megrongálása, miből fakad. Az áldozatból. Ez az áldozatlélektan gyalázatos logikája. Nem, nem lehet igaz, hogy a szerelmi beszéd vád- és büntetőbeszédbe csúsz- szon át, lesújtson a testre, amely eleddig védőn ölelte, nem, hogy a világ pulzusán tartottam ujjaimat, melyeket utána villanó fénybe kell tartanom megállapítandó, hogy hol repedeztek szét, s milyen mértékig, nem, hogy szövegem, mellyel oszlopcsarnokot vontam köréd, töredezett állványzatii lett, nem lehet! 15. Atest-írás első meghatározása csak az egymásért való létet ölelte magába. A meghatározás elhomályosulása vezetett a test-írás destruktív jellegének látszólagos átalakulásához. Csak az örömöt könyvelnéd el, szajla? 16. Átmenet a test apoteózisa és a szövegtest szétroncsolása között váratlanságával lép elő. Nem adná magát senki önként más kezére, a test-szöveg nem hívná elő önnön elpusztítóját, ha kezdettől fogva így történt volna. A tér-idő linearitása az, mely által a szöveg megrongálása olvasandó. A hasonlóság és érintkezés az áhított és a bántalmazott között adja meg a diabolikus értelmet. 17. Csak az örömöt könyvelném el, igen, a veszteség és a test megcsúfolása lenne ezután részem? A legnemesebb miként lehet hordozója a legféktelenebbnek! Eltört a világrend formáló edénye, eltört, darabjaira hullott ezer kis apró mécsláng, felgyújtani a szövedéket indultak, lángban áll a test, át- tüzesedve. Most már elég. 18. Az alakformáló erő visszarettent. 425
