Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Czakó Gábor: Ádáméva
hetően! Vele aztán érdemes lesz vitatkozni, eszmét cserélni, fölidézni... Hanem csöpp kétség savanyította örömét: érdekel még engem a szociológia? Fényi úr Decibella Donnának is udvarolt, aki mórikálta magát, szerénykedett: - Ha fólállnék és meglátnád a seggem!- Követelem, édesem! Mutasd magad bátran, félre a gátlásokkal. A női testrészek Csimborasszója a segg. Én nem is tisztelek a föld kerekén egyebet a hatalmas asszonyvalagnál, az annál is irdatlanabbnál, a soha nem elég óriásinál! Csattanósat paskolt a tábori szék vásznát gömbölyűre feszítő, tömérdek, de mégsem elégséges női anyagra. Kacagtak és összecsengették a kristálypoharakat. Aztán előkerült a napelemes mikrosütő és hamburgert lakomáztak, hot-dogot, szalmakrumplit meg almatortát, akár a régi szép időkben. Miként merülhetett volna föl természetesebb elképzelés annál, hogy Fényi úr kettejük közé költözzék? Tonna Donna szíve szerint ajánlotta volna a házát, de az egy ilyen magas vendég szemében bizony csak kunyhónak számíthatott. Buzgón serénykedett a sátorállításban, és ügyesnek bizonyult, mert a teve rakományából előkerült cövekek, nemezlapok, kötelek, karók szinte maguktól perdültek-fordultak a helyükre. A doktor is bekapcsolódott volna, de Fényi úr intette: pihenjen, barátom, ketten egy pillanat alatt végzünk. Végeztek is volna, ha hirtelen meg nem jelenik a fiatalabb cukrász. Vagy kertész. Az a bizonyos délceg harmincas. Fehér öltönye most kifogástalan. Ki tudja honnan bújt elő, talán a földből pattant ki, vagy a diófa törzséből. A teve vette észre: fölhördült, majd eltrappolt a tyúkudvar felé. Ajövevény lassú léptekkel közeledett. Az asztalhoz érvén megállt, és csontos, erős kezét összefonta a mellén.- Talán köszönnél, te (2 szó) tahó! — ripakodott rá Marie-Therése. Fényi úr tüstént fölpattant, s harci kakasként viszonozta a cukrász fenyegető testtartását. Néhány hosszú másodperc múlva gyöngülni kezdett, mire megpróbálta erejét kiabálással pótolni: - Ez szabálytalan! Teljességgel szabálytalan! Törvénytelen és jogtalan!- Tegyél panaszt! - mosolygott gúnyosan a cukrász.- Ezt tudod, egyedül ezt tudod! Szajkó vagy, papagáj! - Föladta a szem- befeszülést, oldalazni kezdett, a másik fordult utána. - Te nem is létezel.- Próbáld ki.- Akkor se vagy, ha hencegsz.- Próbáld ki.- Ha főnököd egy pillanatig elfelejtene rád gondolni, szétpukkannál, akár a béka a parázson.- Akárcsak te. Fényi úr megtorpant, visszafelé kezdett sasszézni. Marie-Therése körül a levegő összesűrűsödött. Megtelt feszültséggel: szinte teste lett a térnek: inak, göbök húzódtak, tekeregtek, fordultak benne. Fojtogattak. Gusztávjához húzódott, a kezébe kapaszkodott.- Énrám nem tud nem gondolni, mert én képes voltam ellent mondani neki. Én már vagyok! Én már magam is vagyok!- Énnel nem kezdünk mondatot. 419
