Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Czakó Gábor: Ádáméva
szülhet. Ki az a bárki? Valami cikkismertetésben olvasta valaha, hogy egy teológus föltette a kérdést: létezhet-e bármi Istenen kívül? Nos, Decibella ezt a kérdést anélkül, hogy föltette volna - szemlátomást ügyet sem vetett efféle elméleti ügyekre - a lehető' legkorszerűbben eldöntötte. Be kellett lássa, hogy ez az iszonyúság vonzza őt, akár az örvény. Ha kicsit bájosabb lenne, szelídebb, vagy megértőbb, vagy még az sem: nagyvonalúbb, vagy csak egyszerűen linkebb, akkor föltöltődne a mocsár, amiben hempereg az ember, belemerül, ragad, cuppog, fuldoklik a bűztől, a levegőtlenségtől. Bele is fullad - akár. Az ő ölében kiderülne, hogy egyáltalán semmi értelme az életnek azon kívül, hogy beledöglik az ember. Végre valami bizonyosság! Röhögött, fölült, ivott. Mert bizony az a rettenetesen sötét éjszaka leszakította őt régi gyökereiről, de mi légyen ezután? Ezerszer érzett már csömört életében különféle nők után, most azonban előre undorodott önmagától. Ez vadonatúj! Fölfedezésén ismét nevetnie kellett, meg inni, de annyira meglepődött, hogy a szájába bocsátott rumot visszaköhögte a palackba - fele a kezére, nadrágjára spriccelt, meg az ezüst-kristály boros készletre. Élek. Nahát! Részesülnek valami hasonlóban a szőlők és a füvek, a csirkék és a kutyák, talán a cukrászok is, de az, ami az övék, az valami egészen más. Létezhet ennél kolosszálisabb véletlen a világtörténelem jelenlegi szakaszában? Csak egy: Decibella Tonna Donna Marie-Therése Marcsa szintén sikeresen túlélte az emberiséget! Rumos vademecumját a bokorba hajítva visszarohant a házhoz.- Monna Tonna Donna! Monna Tonna Donna! Az asszony kilépett az ajtón a puskájával. Ráhunyorgott, s vagy két lépésről mellbe durrantotta. Hanyatt esett, de a sörétzuhatag megtorpant a kevlár- mellényen. Szerencséjére közelről kapta a lövést, így az ólomdarabkák még alig szóródtak szét, csak egy tévedt el a vállába, egy másik pedig arcába, de ennek erejét megfékezte a szakáll, s csak kisebb sebet ejtett az ajka tájékán.- Megmondtam világosan, hogy ne told ide a (3 szó) többé! - Azzal becsörtetett a ház sötétjébe. Kisvártatva azonban visszaért. Lelépett a tornácról: - Mi van veled, te (2 szó)? A professzor nyitott szemmel feküdt a hátán, szájában a vér ízét érezte. Mégis meghalok?- Nehogy megdögölj itt nekem, Gusztáv! Leguggolt melléje, ölébe vette a fejét, pofozgatta. - (4 szó), ne találj már ki ilyen őrültséget! A sebből erősen folyt a vér. Fölnyalábolta az embert, levonszolta a patakpartra. Kimosta a sebét, aztán próbált tépni lepedő-köntöséből egy darabot. Nem sikerült, mire levette az egészet, és azzal tekerte körül az arcát. Hogy a vállsebet is sorra kerítette, fölfedezte a golyóálló mellényt, sőt, néhány sörétet is, amelyek fónnakadtak a műanyag páncél vászon borításában. - Micsoda genny alak vagy, Gusztáv?! Páncélba jársz, te (6 szó)? A professzor lassan magához tért a Tonna Donna szagú köntös alatt. Bü414
