Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Czakó Gábor: Ádáméva
dös volt, de a trágyabűz termékenyen összevegyült a megázott nyárvégi föld tavasz-illatával. Tétován tapogató kezére ráomlott a nó' pucér, cukordinnye- melle. Hosszú másodpercekig így maradtak - hálójának a pók is foglya. Marie- Therése-nek Rolandra kellett gondolnia, az első fiúra, aki ilyent tett vele hatodikban. Akkor is ilyen csönd feszült ki hirtelen közéjük; összekötő és eltartó egyszerre. - Jól van, na, most beteg vagy, (2 szó). Üggyel-bajjal leszerelte a mellényt. Megtalálta a revolvert, a túlélőkést, de nem fűzött hozzá széljegyzetet. Kimosta a vállsebet is; abban bizony a lövedék benne maradt. Káromkodott, de valahogy ízetlennek találta, ezért a negyedik szó után abbahagyta. - Meg kell, hogy operáljalak. Gusztáv fölült, összeütközött Marie-Therése-zel. Átölelte. - Csak mi ketten vagyunk a világon. Képzeld, csak mi ketten. A nő visszaölelte, a vállára borult és sírva fakadt. Könny és vér mosta a hasukat. Feküdtek a fűben, véresen és könnyesen. Talán szerelmesen? Az angyalok a kert igazgatása közben rajtuk feledték szemüket, és nem értették. Semmi logikát nem találtak a történetben, még szeretetet sem, legalábbis olyant nem, amilyenhez ők szoktak. A szerelem pedig angyaloktól járatlan tartomány. Csodálkozásuk azonban nem gátolta őket bokros teendőik hűséges ellátásában. Marie-Therése tüzet rakott. Ez teljes szókincsének tucatszorosát - 12x15 szó - igénybe vette, továbbá szinte a dobozban található összes gyufát, míg végre föladta. A gáztűzhelyen gombot kellett nyomni, a mikrósütőn szintúgy. Az utolsó gyufaszáltól végre kapott egy használható tanácsot: elég, ha gyertyát gyújt. Annak lángjába dugta a kés hegyét, úgy fertőtlenítette szikévé - a cowboy filmek elsősegélynyújtási útmutatását követve. Utána bemosakodott. Először csak a kezét gondolta, aztán konyákig, ahogy az orvos-filmekben szoktak. Lassacskán megszokta a víz hűvös, megbízható gyöngédségét, sőt, megkedvelte. Beleállt az örvény vájta tavacskába, s lihegve, sikongva, levegő után kapkodva lecsutakolta magát tetőtől talpig. Szappannal! Miután ennyire összebizalma- sodott a vízzel, eldobta magát, s vidám, szeplős víziló módjára hempergett. A doktort meghatotta az igyekezet. Legszívesebben beugrott volna ő is a vízbe, de ha hirtelen meggyógyul, talán lelohasztja Monna Tonna igyekezetét. Türelmesen feküdt tehát a hátán, fölötte az ég kék mezején legelésző bárányfelhőkkel, az éles szemű Nap-pásztorral, meg az éjszakáról ottfelejtődött Holddal, amely zavarában megpróbált beleolvadni a halványkék és a fehér tejszínes összjátékába. Várni kell. A várakozás feszültség. Ha halmozódik, annál gyönyörűbben villan a találkozás szikrája. A műtét a patakparton zajlott. Gusztáv kínjában a túlélőkés marhabőr- hüvelyét harapta, a nő pedig farigcsálta a válla húsát, amíg az ólomgolyóhoz nem ért. Akkor beszaladt a házba, mert eszébe jutott a harminckét manikűr- készlete. Szemöldökcsipesz, naná! Lángba kellett volna tartani, de a gyertya közben leégett. Végtére is mindegy. Ha túléltük, ha Gusztáv kibírta, amibe hárommilliárd férfi beledöglött, akkor pár bacilus már meg se kottyan neki. Az olyan amilyen csipesszel kiszedte a golyócskát, aztán kiszívta a sebet. — 415
