Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Czakó Gábor: Ádáméva
csak egy olyan csodafegyver lehetne, amivel hamarabb nyírhatnám ki a mélyen tisztelt nézőket, mint ó'k engem. De ha még volna pár percem, folytatnám. Szeretném megemlíteni, hogy a legutóbbi évszázadok szuperszonikus sebességű haladását, külső, anyagi, és racionális haladását ugyanolyan mértékű hanyatlás egészítette ki az emberi lényben. Ez a libikóka-törvény.- Maga találta ki? - kérdezte B. akadémikus.- Olyan is - a tercelt Gusztáv. A zugíró nyelt, s folytatta. - Mondhatjuk úgy is, hogy az ember, emberként semmi szín alatt nem csatlakozott volna Mefisztóhoz, hogy elpusztítsa bolygóját, ezt úgy volt képes megtenni, hogy barbivá változott. A barbit alkotója lélek nélkül gondolta el, ámde a lélek nem vehető el senkitől sem.- Ön hisz az ördögben? — kérdezte B. akadémikus.- Nem hiszek benne.- Istenben sem hisz?- Őbenne sem.- Na jó - szögezte le Gusztáv, mert megérkezett végre egy fölmentő pálinkás palack az ügyelőtől. A műsorvezető unottan turkált iratai között, melyekre a csinoskák rendületlenül kazlazták a telefonüzeneteket. A zugíró alaposan megszemlélte vitapartnereit, majd lassan megszólalt: - Aki rendes kapcsolatot tart a leikével, az nem hisz Istenben, hanem tapasztalja. És bizony, tapasztalja az ördögöt is, hibáinak és vétkeinek megcsontosodó démonát. Bizonyos értelemben a saját démonainknak kell tekintenünk a vadászokat, sőt, a fölbujtóikat is. A műsorvezető megnézte az óráját. - Hölgyeim és uraim, műsoridőnk lejárt. Megköszönöm szponzoraink támogatását - s sugárzó arccal olvasta a cégneveket -, kedves közönségünk buzgó kitartását e kései órán, és vélemény- nyilvánítását, a vitázók buzgalmát.- És most az ön imént kifejezett egyetértésével, író úr... Belső zsebéből elővette revolverét, és a pogácsafejűre szegezte. Az szótlanul ült, keskeny, kissé ferde szájával talán mosolygott is. A golyó pontosan a szeme között találta el. A nő az nő. Ha mocskos, ha baromállat, ha gonosz, ha ronda, amíg nő, addig... Lehet nyugodtan utálni és félni és undorítónak találni és megvetni, mindez semmit sem változtat azon a lebírhatatlan vonzerőn, ami ellen a férfiembernek nincsen orvosszere. Ez a vágy épp olyan titokzatos és ellenállhatatlan, mint a nő maga. Mert a kívánság független attól, hogy a nőtt ott van-e vagy másutt, esetleg sehol, ugyanis együtt születik a fiúgyermekkel, talán anyjából furakodik bele még magzat korában, vagy messzibb ősidőkben telepedett meg a férfi-kromoszómák között, akkor, amikor még Földanyák, Holdasszonyok, Vénuszok uralkodtak a földön. Gusztáv professzor olvasott néprajzi és történelmi tanulmányokat arról, hogy a régi bölcsek miként próbálták a nőt vallási és jogi eszközökkel, vagy éppen nyers erővel alávetni, megzabolázni, kordában tartani, hogy legalább kiegyenlítsék az erőviszonyokat, de a nő a legrafináltabb s legdurvább meg- hátrányolások ellenére minden korban a férfi fölé kerekedett. Hiába, a vaginánál nagyobb úr nem létezik a föld kerekén. 412
