Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Czakó Gábor: Ádáméva
lelke. - A rendező bevágott egy archív jelenetet a Központi Áruházban folyó csata múlt éjszakai fordulatáról. Tegnap reggel a zöldek és a lilák megegyeztek, hogy huszonnégy órán keresztül kizárólag karddal harcolnak a tévénézők kedvéért, hanem éjfél után megjelentek a vörösök és a galériáról elkezdték levadászni a kardozókat. Közben beállítottak a kékek is, ők géppisztollyal ejtettek el zöldet, lilát, vöröset, válogatás nélkül. - Nos, az az igazság, ontológiai igazság - emelte föl ujját a zugíró -, hogy a mindenkinek van lelke, a vadászoknak is, az akadémikusoknak és a minisztereknek is, hiába rejtegetik szemét alatt, éhkoppon. Most ez az elhanyagolt, elnyomott, sőt, tudomásul sem vett lélek föllázadt. Megelégelte a gyomor kormányzását. A civilizációt ért mostani támadás nem külső, hanem belső, a tudattalan mélyárama öntötte el a világot, akár az özönvíz, és mindenféle jogi vagy műszaki zár hatástalan ellene.- Az ön tarsolyában biztos akad valami tuti megoldás - gúnyolódott B. akadémikus.- Mindenkinek volna, de pillanatnyilag senkinek sincs.- No, ezt a rejtélyeskedést vártam - nevetett Gusztáv. — Lappang valahol a stúdióban egy korty tiszta, értelmes szesz?- A mefisztói alkuval kapcsolatban imént jelzett lépések lebontották az ember belső védrendszerét - folytatta zökkenetlenül a zugíró. - De éppen ez volt a cél, máskülönben a haladás, a világ elfogyasztása lelassulna. De mitől lassulna? Milyen alapon lehetne most elvárni a vadásszá tett homo sapienstől, hogy babot futtasson a puskájára? Ha arra nevelték, hogy aki bírja, marja, miért ne marná?- Azért, ami ma folyik, az túlzás! - kiáltotta Gusztáv.- Csak nem lett moralista, professzor?- Én soha, de ami most történik, annak véget kell vetni. A pogácsafej ingott jobbra-balra.- Milyen alapon? Miért ne rabolják el a vadásztársaságok a gazdagok áruházaiból azt, amit közismerten a gazdagok is loptak azoktól a balfácánoktól, akik még hajlandók dolgozni?- Mert a társadalom rendjét meg kell őrizni - szögezte le B. akadémikus erélyesen.- És az életünket! - emelte mutatóujját Gusztáv - A nézők szeme láttára dögöljünk szomjan?- Az események szóról-szóra megfelelnek társadalmunk rendjének - folytatta kizökkenthetetlenül a zugíró. - Idáig ezt bizonyítottam. Még azt se mondhatják, hogy szociális indokú zendülés tanúi volnánk, hiszen a vadászokat épp olyan köztiszteletnek örvendő áruházláncok és tévétársaságok pénzelik, mint amilyeneknek az üzleteit kifosztják, vagy riportereit terítékre fektetik. Az üvegkalitkában izzottak a telefonvonalak, az alig ruhás csinoskák bog- lyányi cédulát hordtak a műsorvezető elé. A telefonálók egyhangúan javasolták a pogácsafejű likvidálását. A műsorvezető vigyorogva olvasta a nézői ötleteket: vízbefojtás, lelövés, ablakon kidobás, áramütés. — Hallja, uram, mit szól hozzá?- Mit szólnék? Korunk gyermekeként el kell ismernem, hogy az uralkodó eszmékből nyílegyenesen következik, hogy életem megvédésének elvi alapja 411
