Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 4. szám - Tóth Péter: Szombathelyi tudós tanárok 2.
TOTH PETER Szombathelyi tudós tanárok 2. A szombathelyi tudós tanárokról 1998-ban megjelent első kötet ismertetői között már akadt, aki kitért a cím értelmezésére. Ki tekinthető tudósnak, tanárnak, szombathelyinek? A vasi megyeszékhely szülöttei? Az iskolájukat itt végzők? Azok, akik a város középiskoláiban tanítottak, vagy itt értek el komolyabb tudományos eredményeket? A mostani összeállítás kapcsán is feltehetők ezek a kérdések. A kötetben szereplő Kunc Adolf, Gáyer Gyula, Pákay (Pauer) Arnold, Edelmann Sebő nem Szombathelyen született. Wälder Gyula és Ná- ray-Szabó István nem itt oktatott. A celldömölki származású Gáyer Gyula életében maga a tanítás is másodlagos (vagy inkább „sokadlagos”) volt. Az viszont vitathatatlan tény, hogy mind a hatan szorosan kötődtek e vidékhez, és példás kutatói, művelői, gyakran magas szintű ismeretterjesztői voltak szakterületüknek. Az is nyilvánvaló, hogy megérdemlik az utókor figyelmét. A kötet rendhagyó ajánlását Szabó T. Attila írta. Kiemelte a méltatottak értékteremtő munkáját, példamutató emberi tartását, és elismerését fejezte ki a szerzőknek, akik sokszínűén, a magyar történelem tragédiáit is érzékeltetve rajzolták meg az egyes tudós tanárok portréit. Köbölkuti Katalin lakonikus szerkesztői bevezetőjében már a tervezett harmadik, befejező kötetről is szó esik. Ehelyütt nem tisztem a tanácsadás vagy a kételkedés, mégis megteszem. A sorozat folytatását természetesen kívánatosnak tartom, lezárását semmiképpen sem. Ebben az esetben ugyanis az arra érdemesek közül nagyon sokan kimaradnának ebből a szép és követendő vállalkozásból. Tudom, hogy lehetetlen minden igényt figyelembe venni; szellemi és anyagi akadályai is lehetnek egy ilyen kiadványnak. Mindkettőt el lehet hárítani. Az előbbit úgy, hogy az egyes szakterületek képviselőit fel kell kérni hasonlóan igényes portrék megrajzolására, egy-egy feledésbe merült, illetve nem megfelelően elismert életmű átértékelésére. A pénzügyi akadályról azt gondolom, hogy egy önmagára, múltjára, jövőjére valamit is adó város önkormányzatának elemi kötelessége, hogy az ilyen típusú értékőrző, értékteremtő munkákat megfelelő módon támogassa. Csak néhányat nevezek meg a következő kötetiek) lehetséges tudósainak köréből. A XVIII. század végéről Szép János (1774-1823 után), a magyar nyelvű esztétikai irodalom úttörője és a kevésbé eredeti Czinke Ferenc (1761-1835), Révai Miklós egyetemi katedrájának örököse említhető. Mindketten évekig oktattak a szombathelyi gimnáziumban. A XIX. századi akadémikusok közül a teológus Vass László (1780-1842) és a nyelvész Nagy Nép. János (1809-1885) érdemelne figyelmet. Előbbi a szombathelyi szemináriumból került Pestre, utóbbi itt tanított, és sikeres nyelvészeti pályázatainak köszönhetően Vörösmarty Mihállyal együtt 375
