Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 4. szám - Tóth Péter: Szombathelyi tudós tanárok 2.
tagja lehetett az első akadémiai nyelvtant kidolgozó bizottságnak. Aránytévesztés lenne, ha kimaradna Kárpáti Kelemen (1859-1923), a költő, műfordító, folyóirat-szerkesztő Pável Ágoston (1886—1946) és a szeminárium egykori vezetője, az irodalomtörténeti és helytörténeti tanulmányokat író monográfus, Géfin Gyula (1889-1973). A főiskolai oktatók közül a művelődéstörténész Kiss Gyula (1921-1986), a költő és kritikus Cs. Nagy István (1924-1983) és a nép- zenekutató Békefi Antal (1926-1982) is megérdemelne egy-egy portrét. Más szakterületek művelői bizonyára további nevekkel egészíthetnék ki a fenti listát. Meg lehetne jelentetni néhány kötetet a megye tudós tanárairól is. Faludi Ferencet (1704-1779), Stettner Györgyöt (1799-1866), Horváth József Eleket (1784 k.-1835), Schwartz Elemért (1890-1962) és Klemm Imre Antalt (1883— 1963) mindenképpen számon kellene tartani. Ha a művésztanárokra is kiterjesztenénk a figyelmünket, a hegedűművészek közül Bárdos Alice-tól (1899- 19??) Koncz Jánosig (1894-1937), a költők közül Kocsis Lászlótól (1891-1973) Székely Lászlóig (1894-1991) tarthatna a sor. Németh László a legönzetlenebb hivatásként jellemezte a pedagógusokét: ,A jó tanárnak eleve le kell mondania, hogy más jutalma legyen, mint a munkája, az önzetlen bőkezűség, mellyel magát osztogatja. Mert hisz ki is mérhetné le vagy nyugtázhatná azt a tizedmillimétert vagy mikront, mellyel egy-egy tanári élet emeli meg a nemzeti műveltség szintjét?” A kötetben szereplők tanárként, tudósként kivették részüket ebből az olykor hálátlan és mindig nehezen mérhető munkából. Önmaguk tehetségével és a rájuk bízottak érzékenységével, tudásával jól sáfárkodtak. Amit alma materükből — elsősorban a premontrei gimnáziumból - hoztak, kamatoztatva adták tovább. Minden tanár legnagyobb öröme az ígéretes, tehetséges tanítvány. Nekik többnyire megadatott ez az elégtétel. A kötet hat tudós tanáráról hét avatott szerző írt tanulmányt. Két pályakép szerzőpáros munkájaként született meg. Balogh Lajos egy portrét önállóan, egyet pedig Kovács Imre Endrével közösen készített el. Kunc Adolf (1841-1905) életrajzát és tevékenységét Horváth József és Molnár László vázolta. A Vas megyei Sál (Hegyhátsál) szülötte a szombathelyi főgimnáziumban érettségizett (1860). Itt lett előbb helyettes tanár (1863), rendes tanár (1867), végül 1874-től igazgató. Tanárként, intézményvezetőként kezdeményező szerepet válllat a kísérleti fizika élményszerű oktatásának érdekében. Emellett ismeretterjesztő, tudományszervező munkája is említésre méltó. 1880 nyarán ő volt az egyik szervezője a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egyesülete szombathelyi vándorgyűlésének. Ekkor mutatta be a székesegyházban a nagy érdeklődést keltő és tudományos visszhangot kiváltó Foucault-kísérletet. Megírta Szombathely monográfiáját (Szombathely - Savaria rendfezett]. tanácsú város Monographiája I. Szombathely; 1880). Úttörő szerepet játszott Szombathelyen a telefonkapcsolatok kiépítésében, eltelj esztésében. 1884-ben nemzetközi elismerésben részesült: a német Astronomische Gesellschaft tagjai közé jelölték. Rövid ideig politikai feladatokat is 376