Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 4. szám - Laczkó András: Tanulmány Dukai Takács Juditról

Azért is, mert az első pillantásra sikeres pályája - Cséby kimutatta ezt - tragikus fordulatot vett 1818 augusztusa után. Férje ugyanis a hagyományos (nemesi) nőideál híve volt, s ezzel tönkretette Dukai Takács Judit lirikusi pályáját. Ráadásul félje Geöndötz Ferenc maga is vágyott költői babérokra. Egyetlen versét Sümegre vitte, Kisfaludy Sándorhoz. „Barátom, Sándor” - lépett az írószobába -, „csináltam ám verset!” Kisfaludy kérdezett: „Mutattad-e feleségednek?” A válasz: „Azt már nem cselekedtem. Asszony nem fog az én munkáim felett ítélkezni. Elhoztam Néked. Itt van, olvasd el, aztán a bírálatot küldjed meg postán!” Nap nap után várta a postát. Bízott nagyon magában, illetve abban, hogy Kisfaludy bírálatával majd dicsekedhet a felesége előtt. A várt levél megérkezett. Dukai Takács Juditnak volt címezve. S benne lezárt kopertában a vers és a bírálat. Dudi ezeket átadta férjének. A lírai „műremek” ez volt:

AZ ŐSZ

Fának nincs levele, minthogy lehullott már,

Ebből tudhatjuk, hogy az ősz itt van már,

A pitypalatty elment, cinege van s veréb,

Ebből láthatjuk, hogy az élet csak cserép.

A bírálatát Kisfaludy szintúgy ütemre készült sorokban írta meg:

Ne ülj Pegazusra, kedves jó barátom,

Ezt a mesterséget nem érted, azt látom.

Hagyj békét az ősznek, verébnek, cserépnek Mert mint a szajkó járt, téged is megtépnek.

Aztán fejed is már ősz szálakkal tele.

Hagyjad el ezt a munkát, megkopaszodsz bele.

Hagyd a pitypalattyot, hadd röpüljön tova,

A Te fáradt lábad úgysem érne oda.

Hogy a fentieknek mennyi szerepe volt Dukai Takács Judit lirikusi hallgatásában, arról keveset szól Cséby Géza tanulmánya. Azt teszi vitathatatlanná, hogy a szerep változott meg, s a poetria ehhez meghozta a szükséges áldozatot.

(A tanulmány a Nők a Balatonért Egyesület Kiskönyvtára harmadik köteteként jelent meg.- Balatonfüred, 2002.)

374