Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 4. szám - Laczkó András: Tanulmány Dukai Takács Juditról

LACZKÓ ANDRÁS

Tanulmány

Dukai Takács Juditról

CSÉBY GÉZA ÖSSZEFOGLALÓJA

Vannak elszánt nők (és persze férfiak is), akik fölteszik magukban, hogy a szépművészettel foglalkoznak, akkor is, ha szűkebb és tágabb környezetük azt nem igazán nézi jó szemmel. E tekintetben szerencsés volt Dukai Takács Judit, mert édesapja - nyilván franciás műveltségű úr - elfogadta (mi több, pártfogolta) a korábbi nőeszmény megváltoztatását. Csupán emlékeztetőül: a XIX. század elejéig a nő szerepe szinte kizárólag a konyhai feladatok ellátására, a férjről és a családról való gondoskodásra korlátozódott. Férfiak eszmecseréjében nem'tudott és nem is vehetett részt. Mondjuk ezt - némiképp egyszerűsítve - nemesi nőideálnak. Angol és francia minták alapján viszont a XIX. század elején már terjedt Európában a polgári nőeszmény. Ennek képviselői jártasak voltak az irodalomban, a művészetekben, volt felkészültségük vitákra, sőt maguk is kísérleteztek alkotó munkával. Irodalmi szalonok, találkozók kedvelt alakjai lettek. Cséby Géza dolgozatával bizonyította, hogy Dukai Takács Judit az alábbiakhoz tartozott.

Hogy miért lehetett nemes kisasszony létére a polgári nőideál megtestesítője, az kiderül többek között Berzsenyi Dániel Nikláról Kazinczy Ferenchez 1817. február 27-én küldött leveléből is. Erre Cséby Géza többször hivatkozott. Egyetértünk abban, hogy Berzsenyi a rokoni összekötő szálakon túl is gondolt a huszonegy esztendős szép leányra. Levelében „az én barna Malvinám”-ként említette, aki a helikoni találkozó istennője volt. Cséby felidézi, hogy gróf Festetics György ebédlőasztalánál Kisfaludyné Szegedy Róza epés megjegyzést tett Dudira (levelében Berzsenyi nevezte így), s nyilván azért, amit a niklai költő leírt, Dukai Takács Judit „a legvirgoncabb, leglelkesebb társalkodó mindazon asszonyok között, melyeket én valaha esmértem”. Cséby óvatosan foglalt állást, de nyilvánvaló, hogy 1817 februárjában a keszthelyi kastélyban a kétféle nőideál találkozott (s a hagyományos, a régi nem nézte jó szemmel az újat) és ütközött.

Tanulmányában Cséby sok ismeretet halmozott össze a poetriáról és környezetéről. Itt figyelmet érdemel az a szerencsés helyzet, hogy a rokon Berzsenyi Dánielen túl érdeklődött Dukai Takács Judit iránt báró Wesselényi Miklós, Döbrentei Gábor, Horváth Ádám, Horváth József Elek is. Ez önmagában figyelmeztetés a feledékeny utókornak: a poetria többet érdemel a ma jellemző hallgatásnál.

373