Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Viola József: Gúzs az íróasztalon

Rendkívüli esemény. Már a lány megismerése is a művelődési otthon iro­dalmi estjén. Az író ki lett pécézve parányi és pontos fogásokkal. Olyanokkal, mint mosoly, szomorkás pillantás, tartózkodó magatartás. Az író, aki épp egy másik lány kegyei közé akarta vetni magát, a félúton megállt. Beáta után indult. Beáta mosolyog. Arca megélénkülő pirossága alig takarja a siker mámo­rát. Bekapta a horgot a hal. Sötét van, csak a lámpafények tányérnyi tócsái fénylenek.- Mindjárt kifejtem, hogy miért csatlakoztam magához. Az író is mosolyog, és folyamatosan nézi a lányt. Beáta a járdára figyel járás közben, csak elvétve tekint az íróra.- Miért csak mindjárt?- Mert rendeznem kell a gondolataimat. Nehogy véletlenül a végével kezd­jem. Ellágyulás és erőfeszítés az arcukon. Az író kissé rekedt. A lány arca olykor lázasan megborzong.- Az is előfordul?- Rendkívüli világnapokon. Az író a lánynak nyújtja a kezét.- Hát akkor szervusz. Ez az eleje. Beáta meglepődik, de a keze és a szervusza beleegyező.- Ez azért volt szükséges, nehogy hogyishívják... kétértelmű legyek. Az író meggyőzően beszél, úgy érzi, hogy füröszt a hangja.- Egészen szokatlan vonzás áldozataként taposok melletted.- Áldozat?- Szerencsés áldozat. Tudod, én arra a barna Erzsire tájoltam be magam, akit ismersz. De ez csak amolyan rutinradarozás volt. Már-már radírozás. Te felvillantál, pisze kis üstökös, s a csóvád maga után sodort. Ehhez a csóvához lesz még hozzáfűznivalóm.- Mikor?- Remélem, rövidesen. A lány arcát ismét elfutja némi pirosság. A gyér világosságban is jól lát­ható.- Megmondom, hogy mit akarok tőled. Ne félj, nem vezetlek félre! Téged akarlak mindenestül. A tested utolsó hogyishívjákjáig... pórusáig, a lelked utolsó félelméig. Beáta ijesztően elkomolyodik. Az orra mintha ki szeretne evickélni vala­miből.- Megijesztettelek? Beáta fejet ráz.- Akkor klavicsembaló!- Igen?- Vigyázz! Én minden percben döglök az igazságért. A hazugságot meg­vetem. Ha éhes vagy, légy éhes, ne vedd fel az illúzió álarcát! Aztán se he­lyezkedés, se tőrvetés. Inkább játszani, meztelenül. Ámor és Psyché.- Az egy szobor?- Igen. Én kórosan őszinte vagyok.- Egészséges kórosság. 22

Next

/
Thumbnails
Contents