Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Gyürky Katalin: A szexus ösztönének mágusa

testvérek olvasása indított el benne, s ezzel együtt azé az újjászületésé, amely a későbbi műveiben is foglalkoztatja a gondolkodót. „Dosztojevszkij regényének filozófiai tartalmára Rozanov úgy tekint, mint az élet és a halál elválaszt- hatatlanságának megerősítésére. Csak a halál a megbízható, ez adja meg az élet lehetőségét.”s

Rozanov szerint „A Karamazov testvérek az emberi lélek nagy analitikusa, amikor a halott öregből új életek születnek. A feltáratlan, titkos természeti törvények mindegyike ezen az újjászületésen alapszik, és az a fő, hogy megértsük: nem választható el az élet a haláltól, nem valósíthatjuk meg az elsőt teljesen, ha nem valósítjuk meg a másodikat. (...) Az öreg Karamazov szimbóluma a halálnak és a szétfoszlásnak, lelki természetének minden ösztöne belevész a centrumba, és érezzük a hullaszagot, amit magából áraszt. Ennek az oszló testnek a köréből fejlődnek ki utódai. A négy fia között belső összefüggések rejlenek, akik az ellentét törvényének vannak alárendelve. Szmergyakov, ez a miazma, ez a rothadt héj Aljosa ellentéte, aki új életet hordoz magában. A tartózkodó és zárkózott Ivan Dmitrijnek az ellentéte, aki nyílt és fecsegő, és bár jó törekvéseket hordoz magában, azonban ezek a törekvések mindenféle norma nélküliek, hiszen ezek a normák főleg Ivánban összpontosulnak.”6

Az öreg Karamazov bomló testéből születő új életek sajátos rozanovi látásmódjával indul el a dosztojevszkiji koncepció továbbgondolása, annak rozanovi panteisztikus átértelmezése. Az irodalomkritikusok többsége Rozanov elemzésében, az apa és a fiai kapcsolatának vizsgálatában pszichoanalitikus elemeket vél felfedezni, Rozanov gondolatait Freud elképzeléseivel rokonítja, noha a két személy kísérlete és kísérletük lefolytatása teljesen ellentétes: Freud ugyanis egy - már meglévő - metodológiájához kapcsolta hozzá a Karamazo- vokban szereplő apagyilkosság analizálását, Rozanov viszont kiindulópontként használta A Karamazov testvérek című Dosztojevszkij-regényt, s annak megismerésekor kezdett kialakulni benne koncepciója, sajátos panteizmusa.7

És ennek a regénynek az olvasásával indulhatott el benne panteizmusá- nak másik összetevője, amely a születés-halál-újjászületés hármassága mellett szintén egy hármasságon alapszik, és szintén ebben a korai irodalmi értekezésben nyeri el első formáját. Ebben a hármasságban azonban már a korábban említett vallási traktátus-jelleg is sokkal jobban érzékelhető, hiszen ez a hái'om fogalom egyben a vallásos szemléletmód ismert támaszpontjait is jelenti:

„Három nagy, misztikus cselekedet szolgálja a vallásos szemléletben a támaszpontokat, amelyekhez mintha odaragasztották volna az emberi lelket. (...) Ez - a bűnbeesés aktusa, és annak feltárása, amit ez jelent; a vezeklés aktusa, amely megerősíti az embert abban, hogy létezik; és a jóért és rosszért való örök büntetés, amelyben végül az igazság győzedelmeskedik, és a jövő felé irányítja az embert.”8

A bűnbeesés—vezeklés-büntetés hármasából Rozanov korai kritikai értekezésében - mint azt a fenti idézet is mutatja - elsősorban a bűnbeesés kap központi szerepet. És az első hármassághoz hasonlóan, amely az apagyilkosságot, az apa és fiai közötti kapcsolatot értelmezte, ez a hármasság is A Karamazov testvérek című regény és az egész dosztojevszkiji koncepció egyik központi motívumával kapcsolódik össze. Ez pedig a gyerekek értelmetlennek tűnő szenvedésének és szenvedtetésének a motívuma, amely A Karamazov test274