Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Viola József: Gúzs az íróasztalon
gített voltaképpen? Rajtam aligha, mert kifizettem egy kalap pénzt, és a nyakamra mászott egy naponként ócskábbá váló írógép. Istóknak hívják a benó'sült rokont. Szerzeteskedett valamikor, de feloszlatták a rendeket és megnó'sült. Nos, malaszt nélkül, vagy mert még mindig ma- lasztos volt, a rokoni kapcsolatra hidegvérrel poszolva, ezerhatszáz kemény forintot vasalt ki belőlem a gépért, amit talán már ő is egy szaros vécécsészéből kotort elő annak idején. Olasz gyártmány, nyugtatott meg a testvérem száján keresztül, és hogy elfogadhatóvá szelídítse az árát, mert hisz a külföldi áru mindig többet ér és értékesebb. Én, ahogy az eddigiekből is kitűnik, csapnivaló kereskedő lennék. Vagy ingyen adok, vagy megfizethetetlenül drágán, és így vagyok a vétellel is. Vagy nem veszem meg az árucikket, vagy megveszem alku nélkül, amennyiért kínálják. Megvettem a masinát, szíva mind a harminckét fogamat. írógépet egyszer vesz az ember, meg kell hozni ezt az áldozatot az életben. Semmit sem szidtam aztán annyiszor, mint ezt a szerencsétlen szerkezetet, persze Istókot is, a borsos kapzsiságát. Amikor először felnyitottam a masina fedelét, boldog voltam. Végre van egy írógépem! Almomban se gondoltam volna, hogy mennyi bajjal alattomos. Ismerem, de folyton megfeledkezem Dante egyik sráról: ,p kínja, mint a kéje, több lesz a tökéletes dolognak”, s ehhez joggal hozzátehetem: hát még a tökéletlennek. Dehát kell az írógép. Nélküle a mai író sántább a sánta lónál. Érdekes érdes-feketére zománcozták a gépet. A papírtámaszon szép nikkel fémbetűk: S.I.M. Később ezt a papírtámaszt a javítások és javíttatások miatt eltávolítottam róla, és úgy eltűnt, hogy volt idő, amikor elfelejtkeztem még erről a három betűről is. írógépemet egyaránt alkalmazhattam fekete-piros és stencilgépelésre. A külön-külön leemelhető szalagtekercs-fedők mindig gyors beavatkozást tettek lehetővé. Mérete nagyjából megfelelt az ismert Erika-márkának. Már a tulajdonomba jutás pillanatában hibásan működött. Sokat emlegetett hengerferdesége folytán a gép bal oldalán keskeny hézag keletkezett, amely csak a henger közepétől szűnt meg. A szögeltolódás következtében torzultan csapódtak a papírra a kezdő sorok betűi. Ezért erősebben kellett verni a billentyűket, hogy a betűforma rajza érvényesüljön. Rögtön az első héten panaszra mentem emiatt a testvéremhez. Az ő amatőr javítgatásaival azért el lehetett vele dolgozni mindaddig, amíg végül szakemberre nem szorult. Ettől eltekintve: derekasan működött, legépeltem rajta legalább tíz kötetre való szöveget, és mindent egyes sorközzel. Mint vakmerő laikus olykor-olykor én is belenyúltam a szerkezetébe, de inkább csak olyankor, ha a fogaskerékkel gyűrűzött görgői közül egyik-másik kipottyant a lyukacsos vájatból, amit órákig elhúzódó mosdatlanszájú szösz- mötöléssel sikerült visszakényszerítenem a helyére. 5. A negyedik levetkőztetés Idő: 1962. május 17, csütörtök. Az író ma este egy húszéves lányt kísér haza. A lány világosbarna. Szablyakarcsú. Az arca kerek, telt, puha. A homloka domború és közepes. Rövid, tonka az orra. A kék szeme duzzadó, barátságos. Az író, aki hazakísér! 21
