Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Marton László Távolodó: Száműzetések
1980-1996 Innentől végképp elkomorul a Symposion-sztori. Túl azon, hogy a harmadik nemzedéket a hatalom megfosztotta a laptól, egzisztenciálisan is ellehetetlenítette, s mire sor került a rehabilitációra, már a küszöbnél járt egy újabb száműzetés, ezúttal a háborús Jugoszláviából. A főszerkesztő Sziveri János sorsa különösen tragikusan alakult: a meghur- colást és a létbizonytalanságot egyre súlyosbodó betegség tetőzte - s zárta le, sajnos végérvényesen. Losoncz Alpár (Szerkesztőbizottsági tag, 1980-1983)- 1996-ban mi jut az eszedbe, ha azt hallod, hogy Új Symposion?- Egy olyan kísérlet jut eszembe, amit soha nem lehet befejezni, ami mindig folytatandó. Ennek a kísérletnek az volt a lényege, hogy jugoszláviai kisebbségként fólegyenesedve járjunk, és hogy úgy nyissuk meg magunkat a többségi jugoszláv kultúra előtt, hogy közben megőrizzük az önazonosságunkat. Megpróbáltuk végigjárni azt, hogy mit jelent kisebbségben, magyarul gondolkodva, ugyanakkor autonóm módon részt venni az akkori jugoszláv társadalomban. Ha a Symposion jut az eszembe, valamiféle felforgatást is szem előtt tartok - a Symposion mindig is egyet jelentett valamiféle provokatív, szubverzív éllel, és mindig egyet jelentett a vajdasági monokultúra irányába intézett kihívással. Amennyiben jól értem, úgy a Symposion magatartása kritikai fellépést jelentene ma is. Végül az Új Symposion a személyes élettörténetem és azonosságom része. Nem utolsósorban azért, mert a Symposion ma is elévülhetetlen mérce számomra.- 1980-ban - amikor a te nemzedéked került a lap élére — is ezt jelentette neked?- Azt hiszem, igen, ám jeleznem kell, hogy számunkra ez milyen kihívást jelentett. Tudniillik, ha hátrafelé néztünk, két nemzedéket láttunk magunk mögött, és nekünk fontos célunknak bizonyult, hogy szintézist teremtsünk a két nemzedék szerteágazó gondolkodásmódja között. Én, legalábbis, biztosan így gondolkodtam. Értékeltem mindkét nemzedék teljesítményét, de az újfajta társadalomkritikai gondolkodás kiművelését elengedhetetlennek tartottam. A Symposion szellemiségéről szóló akkori írásaimban arra tettem kísérletet, hogy újragondoljam azt, amit Symposion-örökségnek neveztem. Az első nemzedék a hatvanas években nőtt fel, szinkronban volt a kor kritikai baloldali társadalomtudományával, és fontos csomópontját képezte a kritikai avantgárd értelmezése. A második nemzedékre ezzel szemben - természetesen az akkori társadalmi környezet hatására - másfajta gondolkodásmód volt jellemző, melynek középpontjába a befelé forduló lírai reflexió került. Amikor mi színre léptünk, már nem tudtuk elfogadni az efféle lírai reflexivitást, ponto247
