Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Marton László Távolodó: Száműzetések

hogy az Új Symposion nem pusztán irodalmi folyóirat. Rendszeresen foglalkoztunk képzó'művészettel, filmmel, zenével, munkatársakat tudtunk küldeni a ljubljanai és a velencei biennáléra, a belgrádi FEST-re és BITEF-re, és ezt azért kell kihangsúlyoznom, mert a vajdasági kultúra alatt általában csak az irodalomra gondolunk. Szabados György - ez Bicskei Zoltán érdeme - úgy járt Újvidékre, mint haza. És úgy járt Petri, Mészöly, Nádas is.- Önök milyen körülmények között adták tovább a lapot?- Amikor mi átvettük az Új Symposion irányítását, Sziveriék nemzedéke többé-kevésbé már létezett. Sziveri János, Fenyvesi Ottó, Tari István, Szügyi Zoltán már publikált költőként, aztán feltűnt Balázs Attila, Losoncz Alpár, Faragó Kornélia, Csányi Erzsébet, Beretka Ferenc, Vas Éva - és mások is, akik egyre gyakrabban jelentek meg, szerkesztőbizottsági tagok lettek, és ’77- 78 körül már szinte domináltak az írásaikkal. így 1980-ra - amikor másodszor is lejárt a megbízatásom, és tovább már nem is lehettem volna főszerkesztő - teljesen érett volt a helyzet arra, hogy Sziveriéknek átadjuk a lapot.

Két jelöltünk volt, Sziveri János és Csorba Béla, mindketten alkalmasak voltak erre a tisztségre. Azt is tudtam, hogy ők egy másfajta Symposiont képzeltek el, mint amilyenen az én vezetésemmel dolgoztunk. Ők vissza akarták hozni a Symposion mozgalmi jellegét. Nemes vállalkozás volt... - tudjuk, mi lett az eredménye. Én nem tudtam őket hittel támogatni ebben a törekvésükben. Abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy kaptam egy PhD-ösztöndíjat, és elutazhattam. Mire visszaértem, már nem volt Symposion. De tény, hogy jó számok jelentek meg Sziveri neve alatt.- Végül... ha úgy adódna, melyik symposionos művet vinné magával arra a bizonyos lakatlan szigetre?- Domonkos könyvét, az Áthúzott verseket.

246