Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Pusztay János: Szibériai napló

folyamatának a középső nemzedék volt a zászlóvivője. Felismerték, hogy az állam - 1991 nyarát írjuk - jelentős összegeket biztosít az egykor kényszerből elhagyott szölkup falvak, az óvodák, iskolák, lakóházak újjáépítésére; a családok visszakaphatták a hagyományos halász-vadász életformához nélkülözhetetlen erdőterületeket és vízfelületeket. Követelték a szölkupnyelvű pedagógusképzés beindítását, szölkupnyelvű tankönyvek készítését - a Tomszki Tanárképző Főiskolán meg is indult a szakemberképzés. (A magunk szerény módján gyakorlati szempontú gyűjtésünkkel s annak orosz kísérő nyelvű publikálásával akartunk e törekvések sikeréhez hozzájárulni.)

A szölkupok az uráli nyelvcsalád szamojéd ágához tartoznak. Ez az ág két csoportra, az északira és a délire oszlik. Az északi csoporthoz a nyenyecek (jurák-szamojédok), az enyecek (jeniszeji szamojédok) és a nganaszanok (tav- gi-szamojédok) tartoznak. A déli csoportnak - miután a kamassz nyelv utolsó beszélője az 1980-as években meghalt - a szölkup az egyetlen képviselője.

A szölkup név az utóbbi évtizedekben vált e déli szamojéd nép általános jelölésévé, az egyes szölkup csoportok azonban eltérő módon nevezik magukat. A szölkup szó az északi szölkupok nyelvéből származik. Összetett szó, jelentése ’tajgai ember’. A név második eleme, a kúp kúra ’férfi, ember’ a magyar hím szó etimológiai megfelelője. A déli szölkupok egyik csoportja csumöl-kup- nak (’földi ember’), egy másik csoportja sös-kupnak (’tajgai ember’), egy harmadik csoportja tüj-kuninak (’földi ember’) nevezi magát.

Korábban és a szakirodalomban általánosan használt elnevezésük az oszt- ják-szamojéd. Az osztják név több nyugat-szibériai nép külső elnevezésében is előfordul. A tulajdonképpeni osztjákok, belső nevükön a hantik a magyarok közeli nyelvrokonai, de osztjáknak (jeniszeji-osztják) nevezik a térség rejtélyes eredetű népét, a hete két is. Oroszul beszélve a déli szölkupok ma is osztjáknak nevezik magukat, mint ahogy a tényleges osztjákokat, a hantikat is osztjá- koknak hívják.

A szölkupok tudatában vannak a szölkupságon belüli etnikai-nyelvi különbözőségeknek. Nyelvi informátoraink minden egyes alkalommal hangsúlyozták, hogy egyes szavakat a többi ’osztják’ másként mond. A tipikus példa, ill. magyarázat az alábbi volt: „A ’tehén’ nálunk hyr, náluk szyr, a ’ló’ nálunk csütid, náluk kiind - nem egyezik.” (Az y a veláris i helyett áll.)

Lélekszámúk az 1926-27-es összeírás szerint kb. 6000 volt, ebből 1500 volt az északi, 4500 a déli szölkup. Mára mind a létszám, mind az arányok megváltoztak. Az 1991-es kimutatások már csak 3612 szölkupról tudnak, nagyobb részüket az északi szölkupok teszik ki. A tomszki területen élő déli szölkupok létszáma 1989-ben 1382, más számítások szerint 1414 volt. (2003-ban lesz újra népszámlálás.)

A déli szölkupok négy járásban koncentrálódnak: a Kargaszokiban 795- en, a Kolpasevoiban 236-an, a Parabeliben 169-en, a Felső-ketiben (Verhne- ketszkij) 147-en élnek. A Kolpasevoi és a Parabeli járásban nemzeti településeket alakítanak ki.

A szölkupok eredetileg a Középső-Ob mellékfolyói mentén éltek, Tomszktól északra, a Csulim és a Vah folyók közti szakaszon. A szölkup nép a XVII. században szakadt ketté. Egy részük - a mai északi szölkupok - a Taz és mellékfolyói, valamint a Turuhan mellett telepedett meg. A déli vagy obi szölkupok

225