Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Pusztay János: Szibériai napló
ellenére Tomszkban, ill. más nyugat-szibériai városokban maradtak, pl. a nagyon tehetséges és jó szervező' Alexandra Kim (ez a férje után felvett neve) - a nyitás után nem vándoroltak volna ki Németországba, illetve Izraelbe. Láttam a több szekrénnyi kéziratot, az évtizedeken keresztül szervezett és megvalósított gyűjtó'utak eredményét, s fájó szívvel kell egyre inkább belenyugodni abba, hogy jelentős részük az enyészeté lesz - nincs pénz, nincs szakember a feldolgozásukra, a kiadásra. Egy-egy résztanulmányba beépülhetnek ugyan a feljegyzések, de ez nagyon esetleges. (Mint a legnagyobb finnugor nyelvű országnak, Magyarországnak volnának itt bizonyos erkölcsi kötelességei.) A tomszki út célja szölkup nyelvi gyűjtés volt. Tomszkból légpárnás hajóval utaztunk Parabelbe, az Ob bal oldali mellékfolyójának, a Parabelnek a torkolata mellett fekvő, mintegy tízezer lakosú faluba. Az ötszáz kilométert mintegy tíz óra alatt tettük meg előbb a Tömön, majd az Obon hajózva. A hajóközlekedésnek sajátos szabályai vannak. Egyik este kimentünk a kikötőbe, mert úgy volt, hogy jön Tomszkból egy kollégánk. A hajó valamivel korábban érkezett a menetrendben rögzített időnél, s ugyanannyival korábban tovább is indult. Amikor a kikötőt elhagyva mentünk vissza a szállodába, két nagy bőrönddel megpakolva jött velünk szembe egy férfi, a hajóra igyekezett. Tőlünk tudta meg, hogy a hajója már elment. Legközelebb majd másnap este lesz hajójárat. Még útközben az egyik kikötőben a személyzet ébersége ellenére felszállt két ittas utas. A csendes részegek fajtájából voltak, a következő kikötőben ennek ellenére szinte a hajó megállása nélkül lökték ki őket a stégre. Egyikük mozdulatlanul fekve is maradt, legalábbis amíg egyáltalán láthattuk a távolodó hajóról. Parabel egyetlen szállodájának luxus szobájában lakhattam, ami annyit jelentett, hogy a szobához tartozott egy WC és fürdőszoba, ebben egy zuhanyozókád - víz és zuhanyozó nélkül, valamint egy mosdókagyló (helyett egy mosogatótál), de csak hideg vízzel. Forró nyarunk volt; a közel két hét alatt, amit ott töltöttünk, 20-25 fok alá nem esett a hőmérséklet. Néha felkerestük a helyi közösségi fürdőházat is. Az ember sok mindent kibír. A helyi önkormányzat segítségével hol autóval, hol terepjáróval, hol kishajóval, hol meg csónakkal jutottunk el a kívánt településre. Ezt a szívességet azzal viszonoztuk, hogy részt vettünk azokon az üléseken, amelyeken a szölkup falvak újjáépítésére szánt összegek sorsáról tárgyaltak, és mi is elmondhattuk a véleményünket. A nyelv jövőjét illetően nem túl biztató tapasztalatokra tettünk szert. A szölkupokat anyanyelv-ismeretük alapján három csoportra lehetett osztani: a legidősebb nemzedék még beszélt szölkupul, egymás közt a kommunikáció nyelve természetesen a szölkup volt; a középső nemzedék már oroszul beszélt, de az öregekkel - akik nem mind tudtak oroszul - igyekeztek szölkupul társalogni, de tudásuk inkább passzív volt, mintsem aktív; a fiatal nemzedék - egy-két ritka kivételtől eltekintve - már nem ismerte szülei, nagyszülei nyelvét. Ugyanakkor érdekes volt megfigyelni, hogy a szölkup ún. revitalizációs 224
