Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Tóth Csilla: Egy magyar Bloomsburyben: a poézis elmélete
merített Fry korábbi, 1909-es Esztétikai írások c. kötetének gondolataiból is, hiszen abban Fry is arra tett kísérletet, hogy megkeresse azt a minőséget, amely az érdek nélküli szemlélődés során elkülöníti a formát a tartalomtól. Bell a forma fogalmát leszűkítette a képzőművészetre, azon belül is a modern festészetre. A posztimpresszionizmust tekintette az elméletében kifejtett művészeteszmény kizárólagos megfelelőjének. Bár a Művészet c. kötet nagyban elősegítette a modernizmus befogadását Angliában, éppen harcossága, propagandisztikussága jelölte ki korlátáit. Maga Fry is szűkösnek tartotta a jelentéssel bíró forma fogalmát, hiszen jelentős, teljesen más alapokon álló irányzatokat rekesztett ki, pl. akár a reneszánsz nagyjait. Ugyanakkor Bell is elismerte, hogy a jelentéssel bíró forma fogalmán kívül a műalkotásnak lehetnek más összetevői is, így pl. a leíró, azaz „desciáp- tive element”. Kritikai, esztétikai írásaikban mindketten a modern, autonóm művészet harcosának bizonyultak, a műalkotás esztétikai értékének függetlenségét hirdették a külső tényezőkkel szemben. Fry képeivel, s 1914 és 1919 között fennálló Omega nevű iparművészeti műhelyével is hozzájárult a modernizmus angliai kiteljesedéséhez. A tízes évek Bloomsbury-körének esztétikai, művészetelméleti gondolkodását Moore és a posztimpresszionizmus határozta meg leginkább. A művészet elvont kérdéseinek tisztázására ekkoriban ezek tűntek a legalkalmasabbnak. Moore etikájának esztétikai következményeit Bell vonta le: a művészet különválasztandó az etikai kérdésektől. A modern művészettel való megismerkedés maga után vonta a modern értelemben vett forma meghatározását, ami a műalkotás mibenlétének általános kérdésévé vált. II. „Nem következik azonban, hogy a művész »önmagát fejezné ki« a verseiben. A mű jellege és jelleme nem az, ami a művészé...” Békássy Ferenc nagy gondot fordított a költészet elméleti kérdéseire. A Hátrahagyott írások. Próza. Irodalmi tanulmányok c. kötetben három fontos, nagyobb terjedelmű tanulmányt találhatunk: Browning, az íróművész, Magyar költészet 1906 óta és a Versek bírálása. Ezek közül is kiemelkedik a Versek bírálása című. Elolvasva Békássy tanulmányait, kirajzolódik saját költészeteszménye és a művészi szépről vallott felfogása. Nézetei a Bloomsbury tízes éveinek művészeti gondolkodását tükrözik, azonban Békássy nem a festészet, hanem a költészet aspektusából közelíti meg a kérdést. Moore és Bell hatása nyomon követhető, s nagyon érdekes, ahogyan a Szép és a Jó fogalmának különválasztását, ill. a jelentéssel bíró forma fogalmát használja. Annál is inkább, hiszen a Bloomsbury-körnek nem volt költője, s a költészet elméleti kérdéseivel sem a tízes években, sem később nem foglalkoztak. Békássyt viszont költőként ismerték, és nagyra is tartották. Angol nyelvű verseit a Woolf házaspár kézinyomdája, a Hogarth-Press Adriatica and other poems címmel 1925-ben ki is adta. így akár a kör sajátos színfoltjának is felfogható. A két nemzeti irodalom közt sajátos jelenség Békássy - irodalmi tanulmányait te187
