Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Tóth Csilla: Egy magyar Bloomsburyben: a poézis elmélete
így Bell szerint csupán eladdig három alkalommal tudott az emberiség igazi civilizációt létrehozni, ezek az ókori Athén, a reneszánsz Itália és a XVIII. századi Franciaország. A tízes évek a kör szépírói számára inkább a készüló'dés évei, viszont a festők és művészetkritikusok virágkora. Moore mellett a korszakot a modern festészettel való megismerkedés, a posztimpresszionista kiállítások megrendezése és a modern formaeszmény kialakítása fémjelezte. Nagy jelentőségű esemény volt Roger Fry megjelenése a baráti körben. Clive Bell ismerkedett össze vele a Cambridge felé tartó vonaton. Fry csatlakozása 1910-ben teljessé tette az egyébként is meglévő képzőművészeti irányultságot, hiszen a festőnő Vanessa Bell még 1905-ben megszervezte a csütörtök esti alkalmakat kiegészítendő, ún. Péntek-klubot, ahol a fő téma a festészet volt. A kör sokat tett a modern festészet elismertetéséért. Roger Fry vezetésével szervezték meg az első posztimpresszionista kiállítást a Grafton Galériában, 1910-ben. A kiállítást Van Gogh, Cezanne, Gaugain, ill. Matisse és Picasso képeiből rendezték. A valósághűséghez, a viktoriánus festészet életképszerű, moralizáló stílusához szokott közönség körében a képek óriási felháborodást váltottak ki. Maga az elnevezés, mely az impresszionistákat követő festőket jelölte, Fry ötlete volt. A második posztimpresszionista kiállítás éve 1912 volt, ahol a kör festői is, pl. Vanesa Bell és Duncan Grant, ill. maga Fry kiállították saját képeiket, s más, a modei’n törekvéseket felvállaló fiatal angol művészeket is felkaroltak. Fry saját képeit, ill. művészetkritikai és elméletírói tevékenységét teljes mértékben a modern festészet inspirálta. Legkedvesebb festője Cezanne volt, az ő képeivel való találkozás 1906-ban meghatározóvá vált. Közösen utaztak Bell-lel Párizsba, s az új festészet és művészi elvek élményével tértek haza, sőt Bell Picasso barátságát is magáénak mondhatta. Fry Cezanne képeiben megtalálta végre a strukturált formákat és a kompozíció koherenciáját, amit annyira hiányolt az impresszionistáknál, és azok élénk, ragyogó színeit is. Más értelemben is elfordult az impresszionistáktól: a vászon nem fogható fel kamerának, a festészetnek le kell mondania a valósághűség eszméjéről. A színeknek és a formáknak ehelyett inkább érzéseket és gondolatokat kell kifejezni. Bell és Fry elméleti írásaikban kísérletet tettek a modern formaeszmény meghatározására. Bell legjelentősebb műve a Művészet (1914), amely már korábban megjelent folyóiratcikkeinek, tanulmányainak gyűjteménye. Ebben vezette be a jelentéssel bíró forma” (significant fönn) fogalmát. A mű központi kérdése az esztétika örök kérdése: a műalkotás mibenléte. A jelentéssel bíró forma az, amelynek segítségével a műalkotás elkülöníthető a világ más dolgaitól. .Minden műalkotásban különös módon kombinálódnak vonalak és formák, s bizonyos formák és a köztük lévő viszonylatok felkeltik esztétikai érzéseinket. A vonalak és a formák e kombinációit és a köztük lévő viszonyokat, ezeket az esztétikai értelemben mozgásba hozó formákat nevezem jelentéssel bíró formáknak. ”5 Elméletére természetesen nagymértékben hatott G. E. Moore Principia Ethica c. műve, amennyiben a műalkotást, s a jelentéssel bíró formát képesnek tartja az elme ideális, vágyott tökéletes állapotának kiváltására. Másrészt 186
