Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Viola József: Gúzs az íróasztalon

- Mikor adja kölcsön a Belticáját?

Kíváncsian vár az író válaszára.

Két hét múlva minden maradék pénzét összekaparja az író, és kétszáz forinttal kopogtat be Hajduék ajtaján. Sötétedik. A lehető' legrosszabbat várja.- Tessék! - hangzik bentről.

Belép.- Maga az? Jó estét!

Hajdú Jenő fogadja. Egyedül van. Barátságos, mint a langyos aludttej.- Fáradjon beljebb!

Az igazak inkább mogorvák.- Foglaljon helyet!- Nem ülök le, köszönöm.

Az író nem ül le. Hajdú se, a kredencnek támaszkodik a farával.- Mi újság? - kérdi csepegős nyájasan.

Nicsak, hogy húzza valamiért az időt. De a haja feketesége árnyékot vet a mosolyára.- Semmi különös.

Az író kissé elutasító, végezni szeretne minél előbb. A viaszkos vászonnal takart asztalon felismeri írógépe árválkodó kopottas dobozát. Mellette egy pár vaskos kesztyű.- Épp most értem haza a Balcsiról.- Igen, látom. És az írógépem? Elkészült vele?- Tessék, itt van.

Felnyitja a fedelet.- Nézze meg! Mindent kijavítottam, kicseréltem, amit lehetett, illetve amit kellett.

Amit lehetett! Azért, hogy többet kérhess, ugye? - kérdi magában az író.- Új szalagot is vettem bele.

Az író biccent. A műhelyből csórtad el, ahol dolgozol.- Látom. De a henger most is ferde.- Nézze csak, ez egy szerkezeti, hogy úgy mondjam: gyártási hiba, ezen nem lehet segíteni. A háborús évek alatt készült, érthető.

Az író vinni szeretné a gépet. Balsejtelme egyre inkább balvégzetté alakul.- Na és mit fizetek?

Hajdú mosolya megmerevedik.- Miért nem ül le?- Minek?- Egy olyan összeget fog hallani, hogy jobb lesz előre leülni.

Tessék, pimaszul érzéstelenít is.- Ugyan!

Az író kénytelen kényszeredetten vigyorogni. A fene egye meg, mire készül ez a bolond?!- Hát jól van. Háromszáz forintot kérek.

Az író leül, vagyis lerogy a feneke ügyében lévő székre. Ha rádől a ház, az se semmisíti úgy meg. Csikesz! Csikesz.- Rendben van. De van egy feltételem.- Ó kérem, és mi volna az?

10