Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Viola József: Gúzs az íróasztalon
Hajdú nem a rendben vant várta, kissé meglepődött, annál is inkább, mert alkudozásra számított. Dehát kupecnek nézi az írót?- Két részletben fizetek, tekintve, hogy jelenleg állástalan vagyok. Most adok kétszázat. A maradékot pedig két hét múlva.- 0 kérem, ahogy parancsolja! Elragadó emberi udvariasság.- Egyébként, ha szükséges lesz megint bármi javítás vagy csak egy alapos tisztítás kell, szívesen a rendelkezésére állok. Na, azt lesheted!- Jól van - bólint beleegyezően az író. Te állat, kapzsisággal nem szerzel magadnak ügyfelet. Az biztos, hogy ő többé be nem teszi ide a lábát, inkább egye meg a rozsda az írógépet. Hajdú tovább udvariaskodik.- A masinát természetesen elviheti. Az író feláll. Még nagyvonalú is. Vagy csak azért kegyes, mert jó ember- ismerő.- Igen, elviszem. Az író otthon leül az íróasztalhoz, felnyitja a dobozfedelet. Nézi a hengert. Már tudja, ez fei’de. Ahndent kijavítottam, kicseréltem, amit lehetett.” Papírt futtat a gépbe és gépelni kezd. Apró nyikkanással csapódnak a karok a papírra. Szépen végigixezi a sort. Nagyszerű! Most nem akad el azon a ponton, ahol eddig mindig elakadt. Mégiscsak csinált valamit a háromszáz forintért. Nagy sóhajjal újabb tiszta papírt csúsztat a gépbe. Előveszi a füzeteket, amibe a Kaiser-féle Kék nyakkendőt fordította le kézírással. Gépel: „Első kép Üres színpadot tár fel a függöny, valami fényűző mulató lépcsőházát. A legfelső lépcsőszakaszon Jean, a pincér - magasra tartott tenyerén mesterien egyensúlyoz egy poharakkal teli tálcát, valamint pezsgősvödröt pezsgősüvegekkel.” Ez már több, mint négy sor és nincs elakadás. Az író valamivel enyhültebben gondol Hajdú Jenőre, s már a háromszáz forint elvesztése se sajog annyira. ,Ahogy lép egyet lefelé a lépcsőn, játszani kezd a zenekar, s fokozatosan felerősödve kíséri lehaladását - s épp akkor szakad meg ez, amikor Jean a lépcső aljára ér.” Az utolsó betűk mintha elhalványodtak volna. Mi az már megint?! Aha. Megtelt a jobb oldali szalagtekercs, váltani kell. Felsóhajt. Már azt hitte, hogy komolyabb baj történt. Most visszafelé fog forogni az orsó. „Balról hirtelen kivágódik az ajtó, és egy bálozó úr lép be rajta. Bálozó úr (Jeant észrevéve, szemmel látható zavarban) Pincér - mi lesz a pezsgővel? Jean Nálam rendelte? Bálozó úr Pincér pincér —” 11
