Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Jurij Mamlejev: Valuta

Már sötétedett; Szonya föltette a szamovárt, elővette az ágy alól a bekész­letezett száraz kenyeret. A macska nem jött meg. Nyolc felé kopogtak az ajtón. Borisz Porfirics nyitotta ki. Musztigin arca nyomult be.- Vendége van, Szonya, a bácsikájától.- Artyom Nyikolajevicstől? Penzából? - kiáltott fel Szonya. Musztigin háta mögül egy jelentéktelen kisöreg tűnt elő; olyan kis ron­gyos, bozontos, valahogy teljesen leharcolt, elnyűtt volt, tele foltokkal.- Jöjjön be! - kiáltotta Szonya. Szucskov kérdő pillantást vetett a feleségére.- Igen, a bácsikám mindig furcsa volt — nevetett Szonya. - És körülötte is furcsa emberek voltak. Jöjjön be, bácsika! A kisöreg körülnézett, megszívta az orrát. Musztigin eltűnt az ajtó mögött, ment a saját szobájába.- Honnét jössz ilyen furcsán, öreg? - kérdezte kissé durván Borisz Por­firics. Az öreg hirtelen távoli és iszonyatos pillantást vetett rá lelógó, ősz szem­öldöke alól. És egyszer csak maga az öreg vált valahogy titokzatossá. Szonya megijedt.- Abból a koporsóból - mondta az öreg szigorúan, a büdös koporsóra mu­tatva. A házaspárnak elakadt a szava.- Az én koporsóm. Elviszem magammal - mondta az öreg, és nehézkesen elindult a koporsó felé.- Más koporsójához nem szabad hozzányúlni! - mondta szigorúan, és a házaspárra nézve megfenyegette őket nagy fekete ujjával. Az ujja élőbb volt, mint a feje. Aztán megfordult, és megint olyan nyers, de átható pillantással végigmér­te a házaspárt.- Mit lógatjátok úgy az orrotokat, gyerekecskéim? - suttogta hirtelen egy százéves ember módjára. — Gyertek, gyertek ide hozzám!... Üljetek az asztal­hoz. Olyant mesélek nektek... A házaspár leült. Reggel józanon hazajött Igor. Sem a szüleit, sem a koporsókat nem találta a lakásban. Minden más egészben és épen megvolt. Aztán kijött a rendőrség. A Szucskov házaspár örökre eltűnt. BRATKA LÁSZLÓ fordítása JURIJ MAMLEJEV (1931-) orosz író. Erdészeti főiskolát végzett, mate­matikát tanított. Intenzíven foglalkozott keleti filozófiákkal. 1975-ben emig­rációba kényszerítették. Hazájában 1989-ben látott napvilágot első könyve, azóta sorra jelennek meg filozófiai munkái, regényei. Legtöbbször Gogolhoz, Dosztojevszkijhez hasonlítják, de ugyanilyen indokolt lenne például Kurt Von- negutot is említeni vele kapcsolatban. Magyarul hat elbeszélése jelent meg. 174

Next

/
Thumbnails
Contents