Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Jurij Mamlejev: Valuta

- Mondd neki, hogy ugye, tévedtél, KosztyaL. - fogta el izgatott gyávaság Szonyát. - Hogy ugye, mindenkivel előfordul. És intézzük el békességgel! Cseréld ki a koporsókat, és minden rendben! Hisz ezeket nem lehet eladni, még a legkódisabbaknak se... Csak ne nyomd a pofájába a koporsót, hallod, Borisz?!- Mit lehet tenni! Ma már késó' van, holnap meg szombat - szontyolodott el Szucskov. - De kellemetlen! Folyton csak az ellátási nehézségek! A szak- szervezetben is megmondom, hogy ne használt koporsókban adják ki a fizetést! A mi türelmünknek is van határa.

Azzal visszaültek az asztalhoz.- Mi lenne, ha túladnál azon a koporsón, a selejtesen? - ábrándozott Szo- nya, duci kezével alátámasztva az arcocskáját. - Miért? Halottam, hogy éppen most halt meg Mracskovéknál az öreg. Szegények, hogy vennének normális koporsót. Passzold el nekik! Krjucskinnal meg inkább ne kezdj, mintha nem látnád, hogy miféle. Elevenen fölfal az első alkalommal.- Akkor is bosszút állok — ordította Szucskov.

És másnap elindult, hogy eladja azt a használt, sőt lehet, hogy le is hányt koporsót. Rögtön elment, illetve nem is elment, hanem elrohant Mracskovék- hoz...- Meghalt nálatok az öreg, Anyiszja! - kiáltotta a küszöbről.- Mindenki tudja, hogy meghalt - válaszolta Anyiszja.- Na ugye, jöttem, hogy segítsek. Potom pénzért adok egy jó koporsót! Mert különben nincs mit zabálni. Koporsóban kapjuk ki a fizetést.- Hallottam.- Na, ha hallottad, akkor fogd, nehogy lemaradj róla.

Olyan durva és erőszakos volt a fellépése, hogy Anyiszja Fjodorovna a végén beadta a derekát.- Fogom, fogom - mondta. - De pénz, az nincs. Mi lenne, ha teáskannával fizetnék?- Kisanyám, megcsaplak az ilyen dumáért! - dühödött meg Szucskov.- Minek csapnál meg? - védekezett Anyiszja. - Attól még nem lesz pénz. Ha megcsapsz, ha nem csapsz meg!

Szucskov rohant haza.- Fogadd el, Borisz, fogadd el! - beszélte rá Szonya. - Ne légy már birka! A teáskanna mégiscsak jobb, mint a koporsó. Nyugalmasabb. Kellemesebb. Vagy még jobb, ha szamovárban fogadod el!- Honnét lenne szamovárjuk!?- Akkor is, fogadd el!

Szucskov hívta a fiát. Ketten elcipelték a koporsót, nyomultak keresztül a villamossíneken, miközben az anyjukat szidta a jónép. A talicskát nem vették igénybe, gyalog mentek.

Mracskovék úgy fogadták a koporsót, mint az eszelősök.- Akármilyen, akkor is koporsó - mondta Anyiszja nővére. - Koporsó nem hever csak úgy az utcán. Fuhh, mekkora kő esett le a szívemről.

Szucskov összeszedett egy zsák teáskannát, de valahogy mind olyan régi volt. Igaz, voltak felújítottak is. Szucskov hűvösen elköszönt Anyiszjától - a fia már korábban elrohant és a zsákkal a hátán elindult haza. Út közben ivott, és a fele teáskanna összetört. Mracskovék meg voltak elégedve a koporsóval.

171