Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Jurij Mamlejev: Valuta
- Előnyös vásár — döntötték el. Viszont Borisz Porfiricsre botrányos jelenet várt otthon.- Majdnem az összes teáskanna törött - visította el magát Szonya. - Mi az, törött teáskannában adták ki nektek a fizetést? Ne hazudj! Elkomorult Szucskov képe.- Anyiszja azt mondta, hogy újakat adtak, de mérgükben ők maguk törték őket össze. Meg én is összetörtem kettőt, amíg bánatomban ittam. Csak ne gyötörd a lelkem, Szonya, ne gyötörd! Szonya lecsillapodott.- Jól van, na, ülj le szépen, és egyél zabkását. Más nincs a házban. Mert teljesen kikészültél. Szucskov megadóan nekilátott a kásának. Szonya merően nézte. Szucskov végzett a kásával, lenyalta a kanalat.- Borisz - kezdte behízelgő hangon Szonya azt hiszem, hogy Musztigin eltúlozta a dolgot. Az összes koporsót tüzetesen megvizsgáltam. Na jó, amit elpasszoltál, az tényleg le volt hányva. De a többi, mint a patyolat. Csak az egyik — igen, hulla szaga van és úgy egyáltalán, gyanús.- Melyik? Szonya az ebédlőasztal mellett álló koporsóra mutatott a szemével.- Jó lenne ezt is minél előbb elpasszolni! - folytatta Szonya, a teát id- dogálva. - Kellemetlen ez itt, de tényleg. Lehet, hogy valami rákosé vagy kolerásé volt. Holnap munkaszüneti nap, vidd ki szép csendben a piacra. Legalább egy darab húsra cseréld el!- Ugyan minek rohannék egyből a piacra!? - futotta el a méreg Szucsko- vot, és még ököllel is a tányéijára csapott. - Mi vagyok én neked, újgazdag, az alvilág fejedelme, hogy folyton a hasznot nézzem, sefteljek?- Jaj, Borisz, ne ordíts! Gondolj csak bele, hogy mit fogunk holnap enni! Még kenyér sincs. Szucskov belegondolt.- Na akkor - mondta határozottan. - El kell menni Szolncevékhez. Azonnal.- Azok amúgy is tele vannak koporsóval! - tátotta el a csodálkozástól a száját Szonya.- „Tele vannak koporsóval!” - ingerkedett Szucskov. - Anélkül is tudom, hogy mondanád. De felhasználják őket. Tiszta egy koporsó az egész lakás, és mind be van építve valamire. Néha még a babát is koporsóban fürdetik, azt mondják, hogy állítólag jót tesz a gyereknek. Az egyik koporsó újságtartónak szolgál, a másikban a szennyest tartják, a harmadikat fölakasztották a plafonra, azt mondják, hogy az szép.- Hát, akkor menj! Szucskov fölpattant, mint az eszelős, fölvette az asztalnál álló koporsót, és eliramodott. Szonya egyedül maradt. Igor régen felszívódott. „Biztos csak éjszaka jön meg - gondolta Szonya. - A macska is eltűnt.” Nem amiatt fogta el riadalom, hogy másnapra nem volt mit enni, hanem valami egyetemes nyugtalanság szállta meg.- Jobb lenne nem is élni - gondolta. 172
