Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Gömöri György: Az én lengyeleim

irányítás addigi pozícióit is, amit a Gomulka-rendszer sohasem volt képes teljesen helyreállítani).

De ez már egy másik történet, ami az én esetemben szinte egyenesen vezet 1956-hoz. Amikor 1953. december 19-én hazatértem, még nem sejtettem, milyen változások lesznek az egyetemen és persze a magyar belpolitikában, azt sem, Nagy Imre félreállításával és a szovjet desztalinizálással milyen politikai csapdába esik a Rákosi-rezsim. De hadd záijam ezt a bevezetést azzal, hogy az 1954-es tavaszi szemeszter végén közölték velünk a bölcsészkaron: kétszakosítanak. Mindenki magyar-történelem szakos lesz az ó'sztól. Fogtam magam és bementem Kékes elvtárshoz a tanulmányi osztályra, azzal a kéréssel, mivel már egy ideje tanulgatok lengyelül, nem lehetnék kivételesen magyar- lengyel szakos? Kékes széttárta karjait: „dehát nincsen lengyel lektorunk”. Mire én, egy húszéves, világot látott ifjú üde szemtelenségével: „Nincs? Akkor hozassanak”. Ettől hivatalnokunk úgy meglepődött, hogy először nem jutott szóhoz, majd bólintott: ,Jó, majd értesítjük az elvtársat”.

Hozattak lektort Krakkóból. Józef fconczak ugyan szanszkritológus volt és egy büdös szót sem tudott magyarul, de kedves embernek ismertem meg és elég jó tanárnak - két éven át én voltam az egyetlen tanítványa. így hát egy csapásra újra indítottam a lengyel szakot az Eötvös Lorándon. 1956 októberében negyedéves magyar-lengyel szakos hallgatóként ezért hárult rám az a feladat, hogy többedmagammal megszervezzem az október huszonhar- madiki szimpátiatüntetést a lengyelek és a Magyarországon esedékes, sürgős reformok mellett. A többi, ahogy azt szokták mondani, már történelem.

168