Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Jurij Mamlejev: Valuta

JURIJ MAMLEJEV

Valuta

Az 1994-ben jártunk. Ennél a kicsi, de zajos intézetnél koporsóban adták ki a fizetést.- Aki akarja, vigye - tárta el a karját a fonók. - Pénzünk nincs, nem kapunk. Hiszen költségvetési intézmény vagyunk. Jó, hogy legalább koporsók kezdtek bejönni, hisz jobb a koporsó, mint a semmi.- Az már igaz - zavarodtak meg a beosztottak. - A koporsóból asztalt lehet csinálni. Vagy eladni a piacon.- Én semmiféle koporsót nem fogadok el! - jelentette ki Kátya Tupikova, a takarítónő'. - Inkább éhen döglök, de koporsót nem fogadok el.

De a többség nem értett vele egyet, és beálltak a koporsókért a sorba. A fizetésük nagyságának megfeleló'en kaptak, és persze alá kellett írniuk.- Minálunk demokrácia van! - kiabált a fó'nök. - Senkit se csapunk be.- Rettenetesen ócskák ezek a koporsók — mondta elkomorodva Borisz Por- firjevics Szucskov, az intézet régi dolgozója -, talán kiselejtezték ó'ket? Kész szégyen egy ilyen koporsóba belefeküdni, ha ne adj’ isten, történik valami.- De hová lehetne az ember? - válaszolta egy fürge, energikus kis Pöttöm Panna. - Én már ebből a fizetésbó'l félreteszek két koporsót. Ott lesznek a kezem ügyében, ha meghalnék.- Igaza van! - kiabáltak a sorból. - Visszük, ami a miénk, nem engedjük ki a markunkból.

Borisz Porfirics töprengve csóválta a fejét. Negyvenöt éves, munkás külsejű, de csodálkozó tekintetű férfi volt.

A sorba bezsúfolódtak a dolgozók rokonai is, mivel a koporsó, mint tudjuk, nem könnyű tárgy, és volt, akinek öt-hat kilométert is kellett cipelnie hazáig, végig éló'k között, és még beverhetik a koporsók az ember pofáját... bármi megeshet.

Borisz Porfirics egyedül, a felesége és a fia nélkül, viszont talicskával jött. A talicskával egy egész temetőt elszállíthatott volna. Fiatal korában bizony részegeskedett, és a faterja gyakran tolta haza talicskával a sörözőből. Azóta is megvan a talicska, bár egyszer majdnem szétszedték a behergelődött kutyák. De magát Boriszt nem bántották. Most koporsó szállításra szolgált neki a talicska. A talicska is koporsóra hasonlított, de valami fantasztikus vetület- ben.

Borisz Porfirics megpakolta a talicskát (a koporsók olcsók voltak, ami szintén gyanakvást keltett a dolgozókban), és elindult haza. Út közben beugrott a sörözőbe, legurított valamicskét, és folytatta az útját.

169