Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Benkő Attila: Téli esték
L Mi fáj? M Minden és semmi. (szünet) Azt szeretném, hogy ne fájjon a szemed. L (halkabban) Megöregedni szépen, elolvadni, mint kevéske hó tavasszal a szurdokban... (hangosabban) Nemsokára itt a tavasz. Megmetszem és megkapálom a málnást, amit még te ültettél. M Nagyon fáradt vagyok. Sokat szenvedek. Miért? L Hogy én ne szenvedjek (halkabban) ilyen sokáig. M Eddig bírtam, bocsáss meg. L (szünet) Nemrég a hegyen jártunk... Ha elfáradtam, csak átöleltünk egy vastag fatörzset, máris erősebb lettem. M Hol a kislány? L Otthon. M Még a nevét is elvették tőlem... És a nagymama? (halkabban) Az én voltam. L Majd eljön a kislány. M De az sokára lesz... L Hazaviszlek... M (csukott szemmel) Helyes kölyök voltál. Ahogy a bakon ültél az édesapáddal... (elbóbiskol) (L feltekint a palackra) M A... (felriad, suttog) Jól elrejtettem, hogy a tiéd legyen, (szünet) Most kihúztam a limlomok közül. (szünet) Nehéz ládikó, de nem mertem kinyitni, nehogy csalódjak, (szünet) Inkább felébredtem. L Ne félj... (begombolja M hálóingét) M (csukott szemmel) Mért akarsz a szívemről leszakítani egy gombot? L A kezemet fogjad. Engedd el... (lefejti M ujjait a vaságy széléről) (Függöny) 161
