Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Benkő Attila: Téli esték

L Szomjas. Neked is innod kell.

M Nem akarom a virágok elől elinni a vizet.

L (odanyújtja az üveget) De ők nem teáznak.

M (iszik pár kortyot) Néha már szombat délután hazajöttél a boltból.

M (nagyot sóhajt) Felpakoltál mindent a csézára. (visszateszi az üveget) Mert volt egy csézánk is, nem emlékszel?

M Szép volt, jó volt...

L ...kikocsikázni a városból, (megfogja M kezét) Sokan megnéztek, olyan ügyesen hajtottál.

M Te is.

L (bólogatva) A régi, csöndes országúton...

(Kintről veszekedés hallatszik. J bekíséri S-t)

J Majd az unokahúgával! Feküdjön le ide, ne hadonásszon!

S Nem fekszem le! Mi vagyok én? Egy kurva?! (csak le szeretne ülni, de hanyatt dől) Már holnap hazamegyek!

L Egy harcias nővérke és a hidegfront.

J Maga még mindig itt van? Mért nem hagyja pihenni a mamát?!

M Nem akarok pihenni! Elfáradtam.

J (az ajtóból) Ne ébren álmodjon! Nem hajnalig kell mesélni! (eltűnik)

L Ne félj, amíg engem látsz.

M Akkor jól megnézlek.

L Emlékszel a Ringlispilre? Nemrég ott lovagoltunk.

M Bogarak másznak a nadrágodon.

L (közelebb hajol) Még nem. De mások is megjósolták. Béke lesz, örök béke...

M Ne nézz rám így, mert akkor azt hiszem, hogy megbolondultam.

L (felnevet) Egyikünk sem! (kibámul) Egyszer a bombázást kellett volna lerajzolnom, (visz- szafordul) Igazán hálás téma egy budai kisiskolásnak. De én csak házakat rajzoltam. Megkérdezték, hol vannak a bombázók. Mire én azt mondtam, hogy jönnek, majd jönnek...

M Megint?!

L Most már soha többé, (halkabban) Csak a bogarak.

S Ragyog minden. Még az előszobát is kitapétázták. Sokkal világosabb lett. Az én lakásom. Nem tarthatnak itt. Holnap hazamegyek.

L Itthagy, Sárika? Mire megszerettük egymást?

S Csak magát sajnálom, (szünet) Megtenné, hogy feladja ezt a levelet? Adok rá pénzt...

L Ugyan már... (átveszi a levelet)

S Köszönöm, (súgva) A régi doktoromnak írtam.

M Most már velem is foglalkozhatnál végre.

S Ugye, nem felejti el?

L Semmit sem.

M Vigyázz, mert kihasznál, aztán hátat fordít.

L Nem szép, hogy így beszélsz róla, aki néha betakar.

M Potyaleső.

L Senkije sincs, aki meglátogatná. Jobb lenne egyedül? Vagy egy sánta csibével?

M Én nem játszani jöttem ide! (bal karját emelgetve) Beteg vagyok, de nem segít senki!

L Nemsokára itt a születésnapod. Majd segít a kislány, aki már ír és olvas. Jön a tavasz. Majd segítenek a nárciszok, melyeket még te ültettél. A gyümölcsfák...

M Ha lesz kutyátok, hívjátok Sajónak.

L Most jut eszembe. Kiváló dolgo156