Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Benkő Attila: Téli esték
zó lettél. (kiveszi a táskájából) Behoztam a kitüntetésedet. (M idegenkedve nézi) L (mintha köszöntőt akarna mondani) „A Zöldség-Gyümölcs Nemzeti Vállalat...” M Pénzt nem adtak hozzá? L Egy vastag borítékot. (feltűzi a kitüntetést M hálóingére) M Csináltasd meg belőle a fogaidat. (.Benéz az ügyeletes doktornő) U Nincs panasz? Minden rendben? L Nézze csak, doktornő (M-re mutat), kitüntették... U (odajön. Kényszeredetten mosolyog) Gratulálok. M Köszönöm, kedves és aranyos doktornő, de haza szeretnék menni a kisfiámmal. U (kissé fagyosan) Ez kórház, nem fegyház. Majd megbeszéljük. M Előre is köszönöm a jóságát. U Nincs mit. (kimegy) L Nehogy megsértsen... (leveszi M- ről a kitüntetést) M Fáj a lábam, ha elmész, (szipogva) Milyen helyes kölyök voltál... L Mikor még csilingelt a nevem. Jöttél a kerti úton. Odarohantam hozzád és átöleltelek. Olyan jó volt, még ma is érzem. M Nem maradhattam veled. Tönkrementünk volna. L A nyári szezon, tudom. M Jobban szerettem az őszi vasárnapokat. Akkor csak felmentünk a hegyre, nem kellett utazgatni. L Volt ott minden. Egyszer egy kislánnyal homokoztam a gesztenyefák alatt. Te addig az anyjával beszélgettél a pádon. Nem emlékszel, hogy miről? M Nem akarok emlékezni. L Miért? M Mert annyi bogár mászik a falon. L Milyen szépen játszanak, mondta a kislány anyja. Helyesek nagyon, mondtad. Én ismerem magát a boltból. Igen? Tudja, mi zsidók vagyunk. Az nem számít, mondtad. De minket elvisznek, mondta. Elvállalná a kislányomat? Nem lehet, mondtad neki, mert tudják, hogy két kisfiad van... M így volt, de mire jó...?! L A bogarak ellen, (feltápászko- dik) M Túl nagyra nőttél. L Baj? M Nem tudok neked nadrágot venni. L Majd csináltatok egyet, (felveszi a kabátját, miközben S-re pillant, aki alszik vagy duzzog) M Későn jöttél és korán mész el. L (veszi a táskáját) Várnak a lovak, de nemsokára... M Megyek én is. L (integetve) Még maradjál. (M bágyadtan visszaint. Zene a sötétben) Hetedik látogatás (M infúzióra kötve alszik tátott szájjal. Csak egy lepedővel van betakarva. A másik ágyon S fekszik félrefordulva. Bejön L. Leteszi a táskáját, leveszi a kabátját, miközben M-et nézi. Odahúz egy széket és leül. M homlokát simogatja) M (bágyadtan ébred, de elmosolyodik) Kisfiam... megtaláltál? L Itt vagyok, ne félj. (szünet) Mit álmodtál? M (elkomorul) Rosszat álmodtam. (szünet) Nem álmodtam semmit. L Akkor mi volt a rossz álom? 157
