Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Benkő Attila: Téli esték
G Most már menjenek haza. Vendégeket várok ma estére. L Hallottad? Mennem kell. (sze- delőzködik) „Nem megyek én messzire...” M „...csak a világ végire.” Mikor elmész, mintha összedőlne a világ. L Aludjál. M (balját emelgetve) Nem tudok. L Mégis meg kell próbálni. (felveszi a kabátját) Nemsokára jövök. M Mennyi az a nemsokára? L (veszi a táskáját) Csak megitatom a lovakat, aztán... M Hol a sapkád? L (mutatja) Itt van, itt. De még a régi svájcisapkám is megvan valahol. M Karácsonyig könyörögtem, hogy vedd fel. L És húsvétig, hogy vegyem le. (az ajtóból integet) Jövök! (Zene a sötétben) Negyedik látogatás (M tátott szájjal alszik. Egy flakonban pár szál hervadt virág. G infúzióra kötve nyögdécsel. Belép L. Óvatosan az ágy végébe teszi a táskáját és a kabátját, aztán odalép M- hez.) L Még egy vázád sincs... Rongyok. A körömolló is túl nehéz. Hideg van. Egy régi tabletta. Kidobnám, de nem lehet. Még te raktad oda. Hiába ég a villany. A tükrös szekrényt nem tudom kinyitni, (hangosabban) Régen te is felébredtél, ha rosszat álmodtam... (M ébredezik) Látod, én akárhol megtalállak. M (elmosolyodik) Kisfiam... L Várj csak, most feltámasztalak... M (elkomorul) Nem akarom. L (átkarolja és feljebb húzza) Ne szorítsd le a fejedet... M Nem akarom a fejfát! L Azért kell így feküdni. Magasabban. (az ágy mellé tesz egy széket. Leül) M Ma fölmentem egy hegyre. L Egyedül? M Te is ott voltál a hátam mögött. L Miért mentél föl? M Már nem emlékszem. L S aztán? M Lejöttem a hegyről. G (felnyög) L Mért is maradtunk volna odafent... M (a takarót babrálja) Sok kis gomblyukat kell varrnom. Kegyetlen munka. L Veronika napján születtél. Veronika a varrónők patrónája. De dolgozhatnál a boltban is... M Jó, de vigyél ki innen. L Most nem lehet. Majd tavasszal. M Ha ezt tudom, nem jövök ide. (felszisszen) L Mi fáj? M A lelkem, (szünet) Hogy nincs itt a papa. L (egy cetlit talál az éjjeliszekrényen) De nemrég itt járt a nagyfiad. M De én nem voltam itt. L (elolvassa) Azt kéri, hogy hozzak neked kenőcsöt. M Nem kell. L Miért? M Én most azt játszom, hogy nem vagyok beteg. L Akkor egyél egy kis banánt, (kiveszi a táskájából. Megnézi a címkéjét) Ecuadorból küldték, ahol örökké nyár van. (meghámozza és M kezébe adja) M (vissza akarja adni) Edd meg a felét legalább. 145
