Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Benkő Attila: Téli esték

L (szünet) Látod, megmentettem az életedet. G Muszáj erről beszélni?! Vagy magát ez szórakoztatja?! L Nem, Giziké, de gyakorolnunk kell. Vannak itt elég sokan, akik csak egy-két szót tudnak ismételgetni! M Ne törődj vele. L Jó, hogy szólt. Behoztam pár fényképet. De hol a szemüve­ged? M (mereven a padlót nézi) Nézd, mennyi kukac... L (miközben a fiókban keresgél) Lepkéket sose látsz? (felteszi ki­re a szemüveget, és megmutatja az egyik fényképet) Na, ki ez? M (szünet) A nagymama... L Igen, te vagy. M (szünet) Ilyen csúnya volnék? L Nem vagy csúnya, mert mo­solyogsz. És kire? (szünet) Nem látod? (szünet) Itt játszik a lá­badnál. M Egy kutya? L A te arany csillagod. M (szünet) Már nem tudok ját­szani... (visszaadja a fényképet) Megfájdul tőle a fejem. L (elteszi) Jó, majd máskor, (le­veszi a szemüveget M-ről) M Most mit csináljak? L (visszateszi a szemüveget) Van itt egy kis nápolyi. Nem kéred? M Nem kívánom. L Lovak nélkül sokan éhen haltak volna Budán. M Vödrökben vitték a lóhúst. L Ostrom után húzhattad a hor­dárkocsit... M Pár kiló lisztért. A könnyem is potyogott, olyan nehéz volt. L Át kellett vinned Pestre a min­denórás asszonyt. S akit fel­fogadtál, csak tessék-lássék tol­ta a hordárkocsit. M Téged is fel kellett ültetni rá, mert hamar elfáradtál. L (gyerekhangon) „De majd ott­hon kenyeret sütünk...” (szünet) Évek múlva is egy zsák száraz kenyeret tartottál a spájzban. Rossz volt rálépni, úgy recse­gett. M (szünet) Most hány lovunk van? L Kettő. M Nem kell több. L De vannak galambok is. M A lovakra vagyok a legbüsz­kébb. L Egyszer egy kosár krumplit vit­tél a gróf néninek, aki már majdnem éhen halt. Emlékszel, hogy mit mondott? M „Kedvesem, én sajnos nem tu­dom, hogyan kell megfőzni.” L De négy-öt nyelven beszélt. Kár, hogy nem sokáig járhattam hoz­zá... M Hagyjuk. (Bömbölni kezd egy rádió, de gyor­san lehalkítják) L (felemeli az üveget, és az éjjeli- szekrény lapjára pillant) Rozs­dakarika. (szünet) Sok térítőt horgoltál? M Még a Sziklakápolna monstran- ciájának is. (egy-két kortyot iszik) L Akkor megszolgáltad a mise­gyertyákat. M Mindet meggyújtottam, úgy imádkoztunk a pincében. L Mert azt hitted, hogy pár napig tart az ostrom. De most már mennem kell. (szünet) Igyál még egy kortyot. (Benéz az ügyeletes doktornő) Ü Nincs panasz? Minden rendben? M Kedves, aranyos doktornő... L Köszönjük. (eltűnik) M Aludj itt. L Nem lehet. 144

Next

/
Thumbnails
Contents